A modern magyar demokratikus kultúra eredeti jellegzetességeiről 1790-1849

Ennek a dolgozatnak az első rövidebb változata a Magyar-Román Történész Bizottság aradi ülésszakán hangzott el 2004. május 20-án. A bővített változata a Habsburgkori Kutatások Alapítványa által elfogadott pályázat keretében készült.

A magyar demokratikus kultúra csak apró mozzanat a nagy történelemben, de a nagy kontinuum része a maga „eredeti jellegzetességeivel”, amelyek ott gyökereznek az idők méhében.

Egy önmagát erősítő folyamat és alapító események láncolata. Ezek az események 40-50 évente megismétlődtek – 1790–1795, 1848/49; 1918/19; 1956, 1989/90 –, s újabb és újabb történeti vizsgálódások tárgyai. Talán jobban tudjuk alakítani a jövő útjait, ha ismerjük, hogy honnan indulnak.

Ez a kötet a magyar demokratikus kultúra hőskorát idézi fel, és egyben felhívás is az együttgondolkodásra.

A demokratikus kultúra kérdéskörben foglaltak az alábbi TARTALOM szerint követhetők nyomon:

• A FELVILÁGOSODÁSTÓL A LIBERALIZMUSIG: (Folytonosság versus megszakítottság; A historiográfiai vita dimenziói és tétje; A titkostársasági demokratikus kultúra; A magántársasági demokratikus kultúra; Nacionalizmus, romantika és liberalizmus a modern nyilvánosság jegyében;)
• A DEMOKRATIKUS KULTÚRA és a rendiség: (A mozgósítás technikái: tömegek, elitek, vezetők; Magyar valósság és francia modell? A képviseleti demokrácia és a közvetlen demokrácia összjátéka; A magyar demokratikus kultúra alapvető ellentmondásai; Rendhagyó nemzetiségpolitika?
• KITEKINTÉS: dialógus és valóság: (Magyar-román dialógus az 1850-es évek elején; A magyar demokratikus kultúra lehetőségei a Habsburg Birodalomban;)

„A Modern Magyar Demokratikus Kutúra Eredeti Jellegzetességeiről 1790-1848” című eme kiadványt a modern demokratikus kultúra, mint a világi megváltás kultúrája, évezredes fejlődés állomása iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, akik a modern demokratikus kultúrát egyrészt úgy szemlélik, mint egyetemes jelenséget, amely nemzeti keretekben jelenik meg, másrészt úgy, mint a nemzeti keretekben kibontakozó jelenségek integrációját, amint a nemzeti folyamatok bekapcsolódnak az egyetemes folyamatok vérkeringésébe, de nem zárják ki az eredeti sajátosságok vizsgálatát sem.