A magyar romantika — Fejezet a magyar irodalmi fejlődés történetéből

Farkas Gyula szerző 1894-ben született Kismartonban (ma Ausztria-Burgenland). Egyetemi tanulmányait Budapesten, Halléban és Párizsban végezte. Magyar és német intézményekben tanított. 1947-től az 1957-ben bekövetkezett haláláig a göttingeni egyetem tanára volt.

Ez a kötet változatlanul közli az 1930-ban megjelent eredeti kiadás szövegét, a mai helyesírás szerinti néhány változtatással.

Erről a rég várt könyvről Turóczi József már a Nyugatban is írt, de a mű nagy jelentősége és gazdagsága szinte korszakot jelez a magyar irodalomtudományban, mert ez az első mű, amely a modern szellemtörténet szempontjaival és módszereivel közeledik a magyar szellemi élet múltjának nemcsak egyes alakjához, hanem egy egész korszak egységéhez.

Farkas Gyula e könyvének legnagyobb jelentősége, hogy „Az ő terminológiájában a romantika általában nem valami határozott szellemi tartalmat jelentő kategória. Országonként sajátos tartalommal alakult ki, és az erre vonatkozó utalásai becses útmutatások lehetnek a további kutatás számára...

„A magyar romantika szellemét ebben a heroisztikus hazafiságban ismeri fel, és ezt egyénien magyarnak hirdeti. Ennek a magyar gondolkodónak a világnézete a heroizmus álláspontjából fakad. Hazánkban egyetlen filozófiai irány tudott iskolát teremteni és az éppen a német ideálizmus bölcselete, a heroizmus bölcselete...

Farkas Gyula is a heroisztikus nemzeti érzést egyénien magyarnak ismeri fel. S ez a heroisztikus nemzeti érzés éppen annak a mozgalomnak a szelleme, amely a magyar lélek szintézisét, tehát egészét, egységét valósítja meg...”

„A magyar történet és kultúra filozófiájának egyik feladata lesz ezt a kérdést megvizsgálni, eldönteni, e heroizmus alapjait és okait kikutatni. De az anyagot a történelmi tudományok szolgáltatják elsősorban a néplélektan mellett. És Farkas Gyula könyvének legnagyobb jelentősége éppen az, hogy nem pusztán »irodalomtörténet«... A magyar szellem arculatát és sorsát idézi fel...”

A kötetben foglaltak az alábbi TARTALOM szerint követhetők nyomon:

BEVEZETÉS

I. TÁJ, FAJ, FELEKEZET:

• Az irodalmi élet a XVIII-XIX. század fordulóján;
• Művelődési különbözőség a századforduló irodalmi tudatában;
• Összeütközés;
• Világnézet és felekezet;
• A szülőföld;
• Az új nemzedék seregszemléje;
• Az új nemzedék viszonya a megelőzőhöz és a közösséghez;
• A romantika tájszemlélete és világnézete;

II. A NEMZETI ÉRZÉS:

• A nemzeti érzés kialakulása a XVIII. század végén;
• Az irodalom nemzeti missziótudata;
• A kétféle nemzeti érzés tartalma;
• Történeti szemlélet;
• Állam, haza, nép, nemzetiség, nemzet;
• A romantikus nemzeti érzés;

III. EURÓPA:

• Bécs közvetítő szerepe;
• A magyarországi német polgárság;
• A német klasszicizmus;
• Az osztrák romantika. Német romantikus érdeklődés;
• A romantikus nemzedék és a világirodalom;
• Közvetlen külföldi szellemi kapcsolatok;
• A romantikus irodalomelmélet és a költői gyakorlat;

IV. BETELJESÜLÉS:

• Kölcsey és Vörösmarty;
• A romantika alkonya;

FÜGGELÉK: A magyar romantika irodalma;
JEGYZETEK:
A Kiadó utószava;

„A Magyar Romantika” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik a fenti tartalomnak megfelelően szeretnék megismerni a magyar irodalmi fejlődés történetének fejezeteit.