A magyar nyelv alaktana — Elméleti leírás gyakorlatokkal

Az alaktan, vagyis a morfológia a nyelvtudománynak az a területe, amely a jelekkel, ragokkal, képzőkkel foglalkozik. Ezeket összefoglaló névvel morfémáknak nevezi a nyelvtudomány.

A morfémák az emberi kommunikáció legfőbb és legjellemzőbb eszközének, a nyelvnek a legkisebb jelentést hordozó eszközei, a „nyelvi jelek”, amelyekből a beszédtevékenység minimális egységei, a mondatok felépülnek. Ez „A magyar nyelv alaktana” című kiadvány a nyelvünkben előforduló valamennyi morfématípust rendszerszerűen bemutatja.

Az egyes morfémák jellemzése azon is alapszik, hogy milyen a viszonyuk a környezetükkel, és hogyan társulhatnak, ezért az alaktannak szükségképpen foglalkoznia kell a morfémakapcsolatok lehetséges formáival. Az alaktan vizsgálja az elemi morfémák és a szóértékű jelkomplexumok tulajdonságait, valamint a mondatba kerülésre alkalmas formáikat, szóalakváltozataikat is.

Természetesen az alaktan látókörébe az is beletartozik, hogy milyen módon gyarapodhat-gyarapítható a nyelv jelkészlete.

A kötet stílusában a hagyományos magyar terminológiát követi, de anyagában lépést tart az újabb eredményekkel...

Az elméleti részek után száznál is több, különböző nehézségi fokú, változatos gyakorlófeladatokat tartalmaz. Ezek segítik az elméleti ismeretek elmélyítését.

A kötet végén megoldási javaslatok is találhatók.

„A Magyar Nyelv Alaktana” című eme kiadványt „elsősorban azoknak szánjuk, akik felsőoktatási intézményekben magyar nyelv és irodalom szakon tanulnak. Hasznos lehet továbbá a közoktatásban dolgozó pedagógusok számára, valamint azoknak is, akik a sajtó, a tömegkommunikáció különböző területein dolgozva, a magyar nyelvet a hivatásukhoz naponta eszközként használják.

De figyelmébe ajánljuk mindazoknak, akik csupán érdeklődéssel fordulnak a különleges anyanyelvünk felé, amely a magyar kultúra alapja és hordozója, gondolkodásunk eszköze és tükrözője. Ebbe nem elég beleszületni, hiszen nem szűnhetünk meg tanulni, gyakorolni azt életünk végéig sem...

Korchmáros Valéria szerző évtizedeken keresztül oktatta a Szegedi Tudo­mány­egyetemen a leíró magyar nyelvtant a magyar szakosoknak, és nagy tapasztalatra tett szert a magyarnak idegen nyelvként való tanításában is. Latin–magyar szakos tanárként mindig is érdekelték azok a gondolkodást is meghatározó alapvető rendszerbeli különbségek, amelyek miatt a magyar annyira különbözik az őt körülvevő szláv, germán és újlatin nyelvektől, amelyek végső soron mind közös indoeurópai gyökerekből nőttek ki...