A magyar irodalom története 1-2-3.

Féja Géza (Féja Géza Sándor, Léva-Szentjánospuszta, 1900. december 19. – Budapest, 1978. augusztus 14.) magyar író, újságíró, szerkesztő, állami polgári iskolai tanár. Léván töltötte gyermekkorát, itt végezte a gimnáziumot is. 1919-ben érettségizett. 1920-tól a budapesti egyetem magyar–német szakos hallgatója, az Eötvös-kollégium tagja. 1922-ben jelent meg első verse a Nyugatban. 1923-ban Szabó Dezső vonzásába került... 1929-33-ban Bajcsy-Zsilinszky Endre belső köréhez tartozott, az Előörs, a Kohó (1931), a Szabadság, az Új Hang (1932–1933) munkatársa, szerkesztője volt... Közéleti tevékenységet vállalt: részt vett a Márciusi Front programjának kidolgozásában (Bibó Istvánnal együtt). 1937. március 15-én ő olvasta fel a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Front kiáltványát. Politikai nézetei miatt 1945-től 1957-ig nem jelenhetett meg könyve...

Soha nem láttam még olyan szeretetteljes odaadást, mint amit e könyv 12 évre tehető sorsának alakulásában megtapasztalhattam.

A Fiú Apja művét gondozta azzal a hűséges kitartással, ahogyan csak a legjobb kertészek képesek dolgozni: a nagy életmű kertjében az egyik legnagyobb fa számtalan ágának és virágának ápolását és életre keltését tekintette legfőbb céljának.

Ennek a terjedelmes, több mint ezer oldalas műnek az elején az áll: a magyar irodalom történetének valaha is megjelent legjobb és legteljesebb változatát tarthatja kezében az olvasó.

Barátom, Féja Endre nem tévedett ebben, édesapja Féja Géza irodalomtörténete valóban az. Közel fél évszázados kiadói pályám legfájóbb mozzanata marad, hogy a Nagy Mű megjelenését – melyet annyira, de annyira várt – barátom már nem érhette meg.

Ennél szebb emléket Apának nem állítottak; és ennél szebb emlék Fiú mögött sem állhat...

I. kötet: Régi Magyarság
II. kötet: A felvilágosodástól a sötétedésig
III. kötet: Nagy vállalkozások kora