A kereszténységről — az örökévényű bölcsesség fényében

Részlet a kötetből:
„A monoteista szemita világban Krisztus volt az egyetlen, aki Istent „Atyámnak” szólította. Minden bizonnyal nem Ő volt az első, aki használta az atyaság e szimbolikáját... „Én leszek néki Atyja, és ő lészen nékem fiam...”

... Mindez így van a Tóra értelmében; Krisztus azonban e szimbolikát központi ideává, mondhatnánk, Isten igazi nevévé tette. Azzal, hogy Istent „Atyának” nevezte, tanúságot tett a legfőbb jóról, utalt egyrészt az isteni jóság lényegi mivoltára, másrészt a Teremtő és az Ő képére alkotott teremtmény közötti kölcsönösségre...”

A kötetben foglaltak az alábbi TARTALOM szerint követhetők nyomon:

• „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben”;
• Néhány megjegyzés;
• Az eredeti bűn körvonalazása;
• Párbeszéd a hellénisták és a keresztények között;
• A dogmatika összetettsége;
• A protestantizmus problémája;
• Keresztény eltérések;
• A rossz és a predesztináció problémája;
• Kulcsok a Bibliához;
• Evidencia és misztérium;
• Az Evangélium egyik titka;
• A bölcsesség széke;
• A két természet misztériuma;
• A szellemi erényekről – Assisi Szent Ferenc alapján;

„A Kereszténységről az örökérvényű bölcsesség fényében” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik mélyebb kontextusban is szeretnének megismerkedni a fenti tartalom szerinti gondolatokkal.