A hódmezővásárhelyi szűcsmesterség és szűcsornamentika

A kismesterségek közül egyik legelterjedtebb mesterség a szűcsöké volt Hódmezővásárhelyen.

Ez a régebben virágzó iparág, mely nem csak tisztességes megélhetést biztosított, hanem amellett olyan tekintélyt, becsülést adott, amellyel más mesterember, a csizmadiát kivéve, nem rendelkezett.

A nagy legelőknek az 1860-as évek végén történt felosztásával s a pusztai élet megszűntével a kint élő emberek élete, ruházata is megváltozott.

Korunk rohamos haladása, a változó divat ezt a mesterséget is elnyomta s ma már alig tud tengődni az a néhány szűcsmester is, aki még folytatja ezt a kihalófélben lévő mesterséget.

A szűcsmesterséget egész mesterségnek nevezik, mivel a feldolgozandó anyagot nem készen kapja a mester, hanem maga készíti, szabja ki és varrja meg, valamint az ornamentikáját is maga készíti el...

A Szabolcs-megyei Józsa Múzeum igazgatója, Kiss Lajos szerző eme múlt század eleji kiadványát megismerni akaró olvasóinknak ajánljuk, akiket érdekelnek a megmunkált, kikészített bőrök szabása és varrása, az ezekhez kapcsolódó helytörténeti vonatkozások, az anyagszerzés körülményei és lehetőségei, a kikészítés módjai, a csávázás folyamata, a bőrök festése, a szabás-varrás-díszítés, a helyi készítmények, ruhadarabok, az értékesítés, a vonatkozó társpohár köszöntő versek, a szűcsornamentikai vonatkozások.