A fekete bika és további nyugat-indiai históriák

Szerzője Henry St. Clair Whitehead (1882–1932) amerikai állampolgár, horror és fantasy fikciók, novellák írója. 1904-ben diplomázott a Harvard Egyetemen (abban az osztályban, mint Franklin D. Roosevelt). Fiatalemberként a 20. század első évtizedében aktív és világi életet élt, focizott a Harvard Egyetemen, reformdemokrata újságot szerkesztett Port Chesterben, New Yorkban, és az AAU atlétika biztosaként szolgált... 1912-ben diakónussá szentelték az Episcopal Church-ben. 1912 és 1913 között papként dolgozott a Connecticut állambeli Torringtonban. 1913 és 1917 között a Christ's Church rektora volt. 1918-tól 1919-ig a New York-i Szűz Mária-templom gyermekpásztora volt...

Weird Tales, s vele a korai klasszikus amerikai fantasztikus irodalom és fantasy - nálunk még sajnálatosan sokszor az ismeretlenség homályában lapuló - szerzőinek bemutatása során talán a legnagyobb adósságot törlesztjük Henry S. Whitehead munkásságának közzétételével.

Megkockáztatható az az állítás, hogy eme kötet szerzője egyike lesz azoknak, akik - nem csekély képzavarral - a klasszikus Weird Tales generáció tagjai közül elsőként fognak „révbe érni” a magas irodalom parnasszusán. Szókincse és műveltsége többszöröse az átlagos fantasy szerzőkének. Történetei „irodalmibb” igénnyel íródtak.

Ő volt azon szerzők egyike, aki a feketék hiedelemvilágát bevitte a szórakoztató irodalomba, ahol majd később vudu összefoglaló névvel a hit-hiedelem rendszer jelentős karriert futott be. Szakértőjévé vált a karibi néger folklórnak. Érzékeltette a karibi szigeteken töltött tapasztalatai alapján, hogy ez a hiedelemvilág az afrikai eredetű lakosság számára ugyanolyan fontos, mint a fehéreknek a saját vallásuk.

Ki kell emelni filológiai szempontból a „Hétszer körbetekert hóhércsomó” című novellát, amely nem más, mint az 1927-ben megjelent „Nyugat-India fényei” újrahangszerelése...

Ez már - „A csapda és a Pán népe” után - a harmadik kötet a Gerard Canevin sorozatból...

Tartalom:

- Fekete tancrede • A lezárt szoba • A fekete bika • Cassius • Whiteead, a nyugat-indiai rejtelmek krónikása, avagy a Kiadó utószava

Részlet „A fekete bika” című történetből:
Ott, a nappali szoba közepén, arrafelé fordítva a nyakát, hogy láthassa, ki lép be a helyiségbe, ott állt egy fiatal szénfekete bika. Ráadásul a Bokhara szőnyeg közepén, amelyet még a nagyapám hozott annak idején 1837-ben Turkesztánból, ott állt egy láda, félig tele szénával és sárgarépával, mellette pedig, szintén a szőnyegen, egy nagy vödör víz. A bika szájából kilógott néhány szál széna, ahogy rám bámult, mintha azt akarná kifejezni, hogy: „Ki ez, aki berontott ide, hogy megzavarja a magányomat?...”