A csodaszarvas

A híres mesemondó Benedek Elek (Kisbacon, 1859. - Kisbacon, 1929.) a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője. Az ifjúság számára készült mese-átdolgozásait tartalmazó Ezüst Mesekönyv és Arany Mesekönyv - amelyek főként az Az Ezeregyéjszaka meséinek és a Grimm fivérek meséinek átiratai voltak – tucatnyi új kiadásaival, újabb átdolgozásaival évtizedeken át a legfőbb és legjobb magyar mesekönyvek voltak. Verseket, színdarabokat, leányregényeket, történelmi és irodalomtörténeti műveket is írt.

1921-ben tért vissza szülőföldjére, a trianoni békeszerződés által Romániához csatolt Kisbaconba és ott élt haláláig, ahol példaképe, szervezője volt a szárnyait bontogató romániai magyar kalákásoknak és a Cimbora című ifjúsági lapot szerkesztette. Ifjúsági írásaival, szerkesztői működésével az élen járó pedagógusok között foglal helyet...

A kiváló mesemondó, író és gyűjtő „A magyar mese- és mondavilág” című óriási gyűjteményében népünk szinte mindenki által olvasott meséit és mondáit adjuk közre.

A gyűjtemény ezen I. kötete a Csodaszarvas címet viseli, mely 1894-ben jelent meg először. Azóta számtalan kiadást megélt, de az érdeklődést állandóan fenntartja.

Ezek a mesék és mondák (97 mese és monda) minden korosztály számára felüdülést hoznak, a felnőttek számára visszaidézik a gyermekkort, a gyermekek számára megnyitnak egy csodálatos mesevilágot, mely gazdagítja a fantáziát és a teremtő képzeletet.

Kívánjuk, hogy ez a csodás gyűjtemény még inkább gyarapítsa Benedek Elek mesemondó tisztelőinek számát!

„A Csodaszarvas” című eme kiadványt Elek apónak az Olvasókhoz idézett alábbi szavaival ajánljuk:

„A Magyar Mese- és Mondavilág kötetei sok ezer példányban forognak a magyar ifjúság és a nagyközönség kezén, s így az a vágyam, hogy a magyar nép meseköltése közkinccsé válik, máris teljesült.

Nagy lelki örömmel hallom, hogy könyvem a családos házak kedves barátja s az iskolai oktatásnak segítőtársa lett: hogy nagyok és kicsinyek gyönyörűséggel és haszonnal olvassák. A magyar népé ezért az érdem elsősorban. Az ő lelkének kincsei e mesék. Én csupán a nép mesemondó fia vagyok.

Köszönöm, hogy hallgatjátok mesemondásomat!”
(Kisbacon, 1901. július havában)
/Benedek Elek/