1453 - puhafedeles változat — Konstantinápoly utolsó nagy ostroma

1453 ​tavaszán az oszmán törökök Konstantinápoly ellen vonultak, valóra váltani a régi iszlám álmot: a keresztény Bizánc ezeréves fővárosának elfoglalását. A bekövetkező ostromban a védők kicsiny csapata szembeszállt a tízszeres túlerőben lévő roppant oszmán hadsereggel egy földön, vízen és föld alatt vívott hősies küzdelemben.

Roger Crowley (1951) szerző angol nyelvet és irodalmat tanult a Cambridge-i Egyetemen, majd Isztambulba költözött. Ma az angliai Gloucestershire-ben él, és ismeretterjesztő történeti műveket ír. Fő témája a mediterrán térség története, Velencéről is jelent meg könyve. A hajóscsaládból származó brit író rengeteget utazik: az elmúlt években körbejárta a Fekete-tenger partvidékét, jelenleg Szicília körbehajózására készül...

A huszonegy éves Mehmed szultán könyörtelen, ám újító, lobbanékony, sokoldalú és mindenekelőtt fáradhatatlan uralkodóként lép elénk e magával ragadó, üde és eleven könyv lapjairól. Méltó utódja Nagy Sándornak és a római császároknak, akiket legalább annyira csodált, mint bármelyik muszlim hőst...
(Malise Ruthven, Sunday Times)

„A szerző eszméletlenül jól tud írni, a szemünk előtt elevenedik meg a történelem, szurkolunk a bizánciaknak, és ámulunk Mehmed kifogyhatatlan ötletein, amellyel megújította a kor hadászatát.”

1453-ban egy régi birodalom lépett le a történelem színpadáról, és megjelent egy új. Konstantinápoly török kézre kerülésével végképp sírba szállt a Római Birodalom önmagát régen túlélt utódállama, Bizánc. Mehmed szultán pedig bejelentkezett a nagyhatalmi státuszra. Túlzás lenne azt állítani, hogy itt fordult meg a történelem sorskereke, hiszen az egykori aranyváros akkorra már régen árnyéka volt egykori önmagának, csak idő kérdése volt, hogy mikor szerzi meg magának a feltörekvő török állam a stratégiai helyen álló Konstantinápolyt. Az utolsó bizánci császárnak, Konstantinnak megadatott a lehetőség arra, hogy eldöntse, harc nélkül engedi át Mehmednek a már erősen málladozó, de még romjaiban is impozáns várost, vagy szembenéz a túlerővel, és vállalja a csatát, amelyről tudja, hogy nem nyerheti meg. Az utóbbit választotta, és méltó ellenfele volt az ifjú szultánnak, annak ellenére, hogy esélye sem volt ellene, hiszen a 21 éves uralkodó nemcsak óriási számbeli fölényben lévő hadsereggel és hajóhaddal rendelkezett, hanem olyan hadászati újdonságokkal, mint az ágyútűz vagy a hanghullám. A régi és az új haditechnika nézett szembe egymással, egy letűnt kor és egy feltörekvő világhatalom csatája volt ez, amelynek során a védők hősiesen kitartottak, de az apokaliptikus véget nem kerülhették el...

A sors fintora, hogy a már nagyon régen pusztuló városnak éppen a török hódítás adott új lendületet, hiszen egy világbirodalom középpontja lett hosszú évszázadokra, a romos falak közé újra élet költözött, Konstantinápoly elsüllyed a történelem tengerében, de megszületett a mai Isztambul.

Roger Crowley méltó emléket állított a város elestének...