Sacra Hungaria ANTIKVÁR

A magyar népéletnek és népléleknek hosszú ideig csak a furcsaságait-, egzotikus külsőségeit méltatták figyelemre. Később magyarságunk ősképét ismertük föl benne. Csak újabban kezdik méltatni az életnek azt a kultikus teljességét, azt a magasrendű humánumot, amely egyébként minden parasztkultúrának sajátja. Bálint Sándor, a magyar vallásos néprajz kiváló szegedi tudósa már régóta vizsgálta a magyar népiségnek és a keresztény kultúrának magasztos összefüggéseit. Jelen könyvének tanulmányaiban a szakrális magyar múlt, a misztikus magyar táj, a megszentelt parasztélet világát villantja meg előttünk, rámutatva azokra az ösztönzésekre, amelyek - az ősi mágikus magyarság és a katolikus kereszténység kölcsönös ihletéséből - a Sacra Hungaria kialakulásához vezettek.

A KÖTET ANTIKVÁR (HASZNÁLT) PÉLDÁNY! ALÁHÚZÁSOK ÉS FIRKÁK ELŐFORDULHATNAK BENNE! AZ ESZTÉTIKAI ÁLLAPOTÉRT FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALUNK, ENNEK TUDATÁBAN RENDELJE MEG! KÖSZÖNJÜK!
*
Gyönyörű írások Szent Magyarország vallásos népéletéből és ünnepeink szentségéről a világ talán legnagyobb szakrális néprajz-kutatójának tollából.

Bálint Sándor (Szeged, 1904. augusztus 1. – Budapest, 1980. május 10.) néprajzkutató és művészettörténész, „a legszögedibb szögedi”, a XX. századi magyar néprajz és folklorisztika egyik legnagyobb alakja, rövid ideig nemzetgyűlési képviselő. Fő kutatási területei az Alföld néprajza, vallási néphagyományok és Szeged néprajza voltak.

Számos gyűjtő úton volt az országban, Szegeden már nem annyira a változó, modernizálódó Alsóváros, hanem a hagyományőrző, mély szegénységben élő Tápé nyújtott kutatásainak rengeteg anyagot még az 1960 – 70-es években is. Munkássága két területen kiemelkedő: egyrészt Szeged és környéke, másrészt a magyar katolikus népi vallásosság kutatásában.

A XX. század közepére önállósuló néprajztudomány egyik ágának, a vallási néprajz hazai megalapozójának tekinthetjük. Tudományos munkásságát mintegy félezer közleménye, tanulmánya és könyve őrzi.

A katolikus egyház kezdeményezte a boldoggá avatását. A szegedi ferences templom 2005-ben avatott új harangja az ő nevét viseli. A Hittudományi Főiskola közelében a szegedi Pantheonban helyeztek el szobrot róla, s az alsóvárosi Ferences templom terén. Újszegeden egy művelődési ház az ő nevét vette fel.
*
Előszó:

„Sacra Hungaria” címen összefoglalt tizenkét tanulmányunk a magyar vallásos néphagyomány többé-kevésbbé ismert világára iparkodik fényt deríteni.

A magyar vallásos népélet nyilvánvalóan szerves része a magyar népkultúrának, illetőleg az egyetemes magyar műveltségnek. Vizsgálatát a kutatás hosszú időkön keresztül elhanyagolta, sorsa még most is elég mostoha. A néprajzi kutatás mai napig inkább a tárgyi világ feltárására fordít gondot és meglehetősen elhanyagolja a szellemi erők és tényezők kutatását, ami pedig végeredményben a népkultúra leglelkét teszi, és a tárgyi néprajz is ezeknek a függvénye. Minthogy pedig a néplélek a lényege szerint vallásos alkatú, nyilvánvaló, hogy a népi vallásosságnak, mint a népkultúra forrásának és mértékének megismerése elsőrangú, minden elfogultságon felülálló kötelességünk. Az sem szorul bizonyításra, hogy a katolikus, illetőleg a protestáns kereszténységben eltöltött évszázadok nem tűntek el nyomtalanul népünk feje fölött. A kereszténység heroikus, Istennel töltekező magas kultúrája nem lehetett idegen a magyar néplélektől, hiszen a népkultúra legvégső határozmányaiban mindig vallásos jellegű, kultikus jelenség.
*

A magyar népéletnek hosszú ideig csak a furcsaságait-, egzotikus külsőségeit méltatták figyelemre. Később magyarságunk ősképét ismertük föl benne. Csak újabban kezdik méltatni az életnek azt a kultikus teljességét, azt a magasrendű humánumot, amely egyébként minden parasztkultúrának sajátja. Bálint Sándor, a magyar vallásos néprajz kiváló szegedi tudósa már régóta vizsgálja a magyar népiségnek és a keresztény kultúrának magasztos összefüggéseit. Jelen könyvének tanulmányaiban a szakrális magyar múlt, a misztikus magyar táj, a megszentelt parasztélet világát villantja meg előttünk, rámutatva azokra az ösztönzésekre, amelyek - az ősi mágikus magyarság és a katolikus kereszténység kölcsönös ihletéséből - a Sacra Hungaria kialakulásához vezettek.
*
Tartalom:
Előszó
• A magyar katolikus múlt
• A magyar népélet Szent István idejében
• A Napbaöltözött Asszony
• Lorettó és hazánk
• A Czenstochovai Szűzanya tisztelete hazánkban
• A magyar katolikus táj
• Búcsújárás és település
• A szegedi népélet szakrális gyökerei
• A délvidéki katolikus népélet forrásai
• Kultusznyomok Rozsnyó vidékén
• A magyar katolikus nép
• Liturgia és néphagyomány
• Vallásos népköltészetünk egyéni ihletései
• Búcsújáró magyarság
• Népünk halálélménye
Jegyzetek
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.