Walpurgis éj

Gustav Meyrink, eredeti nevén Gustav Meyer (1868-1932) osztrák regényíró, dramaturg, műfordító és bankár.

„Az okkult, természetfeletti szépirodalom terén a legelismertebb német nyelven publikáló szerző.”

A „Walpurgis Éj” című eme könyve a május elsejét megelőző éjszaka, azaz a „boszorkányok éjszakájának” szimbolikáját tárja fel az olvasók előtt.

A német népszokásban elterjedt boszorkányszombaton (általában május 1-jén ) a boszorkányok az ördögökkel találkoznak. A 8. században élt Szent Valburga (Walpurgis) mindenféle varázslatra alkalmas. Ennek az ünnepnek a gyökerei a 9. századig nyúlnak vissza. A német térségben azért tisztelték, mert állítólag ő nyújtott védelmet a pestissel, a járványokkal, a köhögéssel és a boszorkányokkal szemben. Az ártásoktól félő emberek ezen az éjjelen a szenthez imádkoztak, hogy védje meg őket a boszorkányoktól.

A 17. században a katolikus egyház azért rendelte el Szent Valburga ünnepét, hogy ellensúlyozza a Hexennacht, vagy a boszorkányszombat germán népszokását. A boszorkányszombatokon a legendák szerint a boszorkányok a Brocken hegy csúcsán gyűltek össze ünneplésre.

A Walpurgis-éj hiedelmei szerint május 1-jére virradó éjszakán a sötét erők összejöveteleket rendeztek erdőkben, fák alatt, akasztófáknál vagy hegyeken. Ilyenkor bedörzsölték magukat boszorkánykenőcccsel, ittak a boszorkányitalból, meztelenül nyargaltak seprőn, gereblyén, guzsalyon, főzőkanálon, piszkafán , fekete macskán, kecskén stb., és a kéményen át távozva indultak el.

Itt mutatkozik meg az az erő, ahol lehetőség nyílik arra, hogy a különböző létsíkok közötti átjárás megtörténhessen...

Gustav Meyrink regényei közül a kiadó gondozásában már megjelent „A fehér dominikánus” című műve is.