Vörös föld DVD

A rendező Vitézy László, a forgatókönyvíró Dárday István és az operatőr Pap Ferenc már a hetvenes évek elején ott voltak annak a világviszonylatban is egyedülálló, markáns dokumentarizmusnak a kialakulásánál, amely a Balázs Béla Stúdió sajátos kamerával írt szociológiai módszerét jelentette és „Budapesti Iskola” néven vált ismertté a világban.

A sokszor közösen készített filmek, a Kongresszusi levelek, Tagfelvétel, a Fogadalomtétel, a Küldöttválasztás, a Rongyos hercegnő, a Leleplezés vagy az egyedülálló Nevelésügyi sorozat a szociológusoknál erőteljesebb mélyfúrásokat végzett a kézivezérléses, 1968 utáni, visszarendeződő magyar szocializmus feltérképezésében. A BBS tagjai nemcsak létrehozták ezeket a hivatalos szférában csak megtűrt, „bemutatási kötelezettség nélküli” filmeket (amely gyakorlatilag a betiltást jelentette), hanem úgynevezett „társadalmi forgalmazásban”, filmklubokban, művelődési házakban vetítették, s vitatták őket, ezáltal sajátos ellenzéki nyilvánosságot teremtettek.

Vitézy László a mannheimi nagydíjas „Békeidő” (1979) című filmjét követően forgatta a „Vörös föld”-et a Társulás Stúdióban, 1982-ben. Ez volt a Társulás első bizonyítási lehetősége.

A Társulás a Budapesti Iskola alkotóit tömörítő kezdeményezésre, Pozsgay Imre, akkori kultuszminiszter Aczél Györggyel szembeni reformista törekvéseinek eredményeként jött létre 1980-ban. Ez az alternatív stúdió a másik négy hivatalos műhellyel szemben önkormányzati alapokon működött, szociológusok, történészek, közgazdászok döntöttek a forgatókönyvekről. Ötéves fennállása alatt itt készültek a magyar filmművészet megújításának olyan radikális kísérletei, amelyek a dokumentum és expresszív stilizáció egyedi ötvözeteiként egyre nyíltabban készítették elő a rendszerváltást. (Csak néhány példa: Tarr Béla: Őszi almanach, Jeles András: Álombrigád, Gulyás Gyula: Ne sápadj, Dárday István-Szalay Györgyi: Átváltozás, Vitézy László: Reformgondolatok vagy Bódy Gábor: Kutya éji dala).

A „Vörös Föld” alapja is konkrétum volt. (A Hévízhez közeli bauxitbánya egyre növekvő, s a Szovjetunióba szállított termelése már a tó és a környék ökológiáját veszélyeztette). A forgatókönyvíró Dárday István és Vitézy viszont nemcsak a címmel növesztette szimbolikussá, az egyre abszurdabbá váló magyar valóság lehangoló modelljévé a történetet.

Egy vájár disznói bauxitot túrnak ki a cserefai hegyoldalban. A kolontári bauxittermelő vállalat vezetői először kinevetik, elveszejtik a helyi bürokrácia útvesztőiben, majd jól felfogott „népgazdasági érdekből” fordul a kocka: a bauxit kitermelése érdekében a falut kitelepítik, a házakat ledózerolják, a kilakoltatott embereket viszont a vájár ellen fordítják.

A kitüntetéseket a munkát eleinte hátráltató geológusok és vállalatvezetők kapják. A mából visszatekintve még inkább felértékelődik, hogy a filmet egymillió hétszázezren látták. Fogadtatása ellentmondásos volt, a kritika nagy része a bányász kálváriáját emelte ki, elhallgatva a szélesebb körű társadalmi vonatkozásokat, vagy éppen azt hangsúlyozták, hogy „nem ilyen ügyetlenül manipulálnak az Ipari Minisztérium trösztjei.” Miközben a film 1983-ban a legjobb rendezői- és operatőri díjat nyerte el a filmszemlén, és nagydíjat kapott Salernóban.

(A filmből kivágták a temetői lázadásnál megjelenő szovjet páncélozott csapatszállító járműveket...)

Rendező: Vitézy László
Forgatókönyvíró: Dárday István
Operatőr: Darvas Máté, Pap Ferenc
Dramaturg: Mezey Emőke
Vágó: Majoros Klára

Szereplő(k):

Németh Imre | Gádori Vilmos | Nagy Zoltán | Szepeshegyi István | Skublics György | Toronyi Kálmán | Németh Imréné | Tóth Ferenc | Fekete András

Játékidő: 101 perc
Nyelv: magyar
Hang: 2.0
Felirat: angol, magyar halláskárosult
Képarány: 4:3

Extra:
Mecénások (Mafilm, HDS, 1976)
22' NFT/22307/2014

TIZENKÉT ÉVEN ALULIAK SZÁMÁRA NEM AJÁNLOTT!!