Vigasztalások — Marcia, Polybius, Helvia vigasztalása

A kötet szerzője Lucius Annaeus Seneca (Córdoba, Kr. e. 4 körül – Róma, Kr. u. 65. április 12.) római sztoikus filozófus, drámaíró és államférfi. Apjától megkülönböztetendő, ifjabb Senecának (Seneca Minor) is nevezik...

„Akármeddig vádolhatjuk a végzetet, megváltoztatni nincs erőnk: fölmered előttünk keményen és könyörtelen; sem átokkal, sem zokogással meg nem indítja őt senki sem; nem irgalmaz, semmit nem bocsát meg soha senkinek.

Szüntessük hát haszontalan könnyeinket; mert ez a fájdalom minket is előbb a sírba visz, mint hogy a holtakat visszahozná közénk: mivel pedig csupán meggyötör, de semmiképp meg nem enyhít, mindjárt a kezdet kezdetén szakítanunk kell vele, s el kell zárni lelkünket az üres vigasztaló szólamok, a nekikeseredett tomboló gyász elől.

Mert ha a józan meggondolás nem apasztja el könnyeink árját, a végzet ugyan soha nem apasztja el.

Seneca eme három vigasztalása (Marcia, Polybius, Helvia) az „ókori vigasztalásirodalom legérettebb alkotása”. Az első egy asszonyhoz szól, aki elvesztette fiát, a második Seneca egy barátjához, aki testvérét siratja, a harmadikat pedig édesanyjához írta Seneca korzikai száműzetéséből.

E műfaj elméletét Ciceró foglalta össze tömören:

• a vigasztalás első eszköze bebizonyítani, hogy nincs rossz, s ha van, nem jelentékeny;
• a második, rámutatni, hogy minden bánat és gyász az élet törvénye;
• a harmadik, bebizonyítani, hogy értelmetlen elemészteni magunkat a bánatban, holott világosan tudjuk, hogy nincs ellene orvosság.

Tartalom:

• Marcia vigasztalása;
• Polybius vigasztalása;
• Helvia vigasztalása;

A „Vigasztalások” című eme kiadványt az ókori vigaszirodalom legérettebb alkotása iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.