Vallomások

Szerző: Szent Ágoston

Vallomások

Ár: 3 211 Ft · Raktáron

Adatok

Kiadó
Lazi
Megjelenés
2022
Kötés
Puha kötésű ragasztott
Oldalszám
408 oldal
ISBN
9789632675558
Tömeg
365 g

Megírásakor a szerző (latin nevén Aurelius Augustinus) életútjának a felén járt. Vallomásainak tizenhárom könyve nemcsak az ókeresztény, hanem a világirodalom legnagyobb művei közé tartozik. Ez egy tévelygő megtérésének, sorsfordulatának a története. Manicheistából és újplatonistából lett Krisztus követője, rétorként hagyta, hogy Isten megszólítsa őt, s végül észak-afrikai püspökként a nyugati kereszténység első számú egyházatyája lett. Stílusának egyik sajátossága az állandó érzelmi hullámzása, amely különös ritmust ad latin és magyarrá lett prózájának: egyszerű, hétköznapi szavakkal tér vissza-vissza a múltjába, gyerekkorától élete derekáig, majd újra meg újra olyan zsoltáros-imádságos hangba lendül át, amely páratlanul költőivé teszi a vallomásait. Modernebb volt, mint bárki más akkoriban. A 20. században nem véletlenül vették újra elő a műveit Wittgensteintől kezdve Arendton és Jasperson keresztül Lyotard-ig és Derridáig.

Leírás

Két évezred szentjei közül is kiemelkedő egyéniség Hippói Szent Ágoston. „Vallomások” című műve 397 és 400 között keletkezett. Megírásakor a szerző (latin nevén Aurelius Augustinus) életútjának felén járt. Vallomásainak tizenhárom könyve nemcsak az ókeresztény, hanem a világirodalom legnagyobb művei közé tartozik.

Egy tévelygő megtérésének, sorsfordulatának története ez. Ágoston manicheistából és újplatonistából lett Krisztus követője, rétorként hagyta, hogy Isten megszólítsa őt, s végül észak-afrikai püspökként a nyugati kereszténység első számú egyházatyája lett.

Nála az alanyiság konfesszionális elmélyítése, a gyermek- és kamaszkor felelevenítésétől az anyja elsiratásáig, mindig létünk alapjához, teremtőjéhez vezet - legbelül az örök fényt, a kegyelem forrását fedezhetjük fel. Stílusának egyik sajátossága állandó érzelmi hullámzása, amely különös ritmust ad latin és magyarrá lett prózájának: egyszerű, hétköznapi szavakkal tér vissza-vissza múltjába, gyerekkorától élete derekáig, majd újra meg újra olyan zsoltáros-imádságos hangba lendül át - szinte észrevétlenül -, amely páratlanul költőivé teszi vallomásait.

Ha csalatkozom is, vagyok, mondta, s ezzel, az önmagunkról való bizonyosság hangsúlyozásával modernebb volt, mint bárki más akkoriban.

- Véletlen-e hát, hogy a 20. században a legnagyobbak újra elővették a műveit Wittgensteintől kezdve Arendton és Jasperson keresztül Lyotard-ig és Derridáig?

Ezeket is ajánljuk