Vakmerő remények — A rendszerváltási kísérlet évei egy feleség szemével

„Az állam működése a nemzeti elittől, azoktól a befolyásos emberektől, illetve csoportoktól függ, amelyek meghatározzák az állam ténykedését. Nem mindegy, hogy a nemzeti elit az erkölcs, a kultúra, a tudás és a felelősség pártján áll-e, tehát a nemzet oldalán, vagy csak a saját érdekeit képviseli.”
(Robert Gilpon amerikai közgazdász, a nemzetközi kapcsolatok szakértője)

A „Vakmerő remények” című könyv főhőse Kálti Márk az 1956-os Szabad Kossuth Rádió szerkesztő bizottságának legfiatalabb tagja, aki a börtön és a Bakonyban töltött segédmunkásság időszaka után a „tűrt” kategóriában, a kulturális élet és az újságírás perifériáján tengődött, és csak a jövőnek készített „megmentett hangszalagokat.”

Ő, a XX. századi „krónikás”, sok más felelős értelmiségivel együtt - akik valódi nevükön szerepelnek a könyvben, akárcsak a politikusok, írók és mások - jelentős szerepet játszott a rendszerváltozás előkészítésében. 1989-től térhetett csak vissza a közéletbe, az első nyilvánosságba. S mégis, ez a főhős csak egyszer jelenik meg személyesen ebben a rendhagyó regényben.

- Hogy ez hogyan lehetséges?

Kiderül a könyvből...

A kötet egy feleség szemével érzékelteti a magyar társadalom hatalmas várakozással remélt fordulatát, a rendszerváltást. Rendhagyó regény, mert a szerző kordokumentumokat, valós interjúkat is beépít a művébe, a kemény harcokat felvállaló kísérletezők, ellenzékiek erőfeszítéseit, a főszereplők itthon és külföldön végzett misszióját...

Részlet az I. fejezetből:
... „nem érte meg. Apa hetvenéves volt, amikor 76-ban meghalt. Az is kész csoda, hogy hetven évet élhetett, ahhoz képest, amiken keresztül ment. Az internálás, a kínzások, a verések, de legfőképpen az, hogy ártatlan volt, tehát az igazságtalanság, iszonyúan megviselték.

• Diktatúrában igazságosságra vágyni! Abszurdum. Mondtam neki elégszer.
• Tudom. És hatott is rá (...)”

Részlet a XII. fejezetből:
... „1989. június 16-án, a Nagy Imre temetés napján a már erősen zavart, kórházi kezelés alatt álló Kádár elkezdte levetni a pizsamáját, és éppen fel akart öltözni utcai ruhába, amikor rányitott a kezelőorvosa, és megkérdezte: - Hová készül Kádár elvtárs? - megyek az Imre temetésére. Úgy hallom, már mindenki ott van. - Úristen! - És állítólag nyugtató injekciót kellett adni neki, mert hajthatatlan volt, és makacsul hajtogatta, hogy neki ott kell lennie az Imre temetésén...

Sorsszerű volt, hogy Kádárnak meg kellett érnie, sőt, három héttel túl is kellett élnie azt a napot, Nagy Imre és mártírtársai temetését, és azt a hatodik koporsót, amelyben egy legyilkolt fiatal mellett több generáció tönkretett élete is ott fekszik...”

A „Vakmerő Remények” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik egy feleség szemével kívánják végigkísérni a rendszerváltási kísérletet a baráti beszélgetések, a hiteles kordokumentumok alapján, ebben a rendhagyó regényben, amelynek továbbgondolása a politikáról, a múltról, a jelenről, a jövőről, a titkokról, a vakmerő reményekről, a fájdalmas csalódásokról, a magánéletről, a hitről, a gyermekekről az olvasókra vár.