Vadpávamenyegző

Sütő András (Pusztakamarás, /románul Cămărașu, falu Romániában, Kolozs megyében/ 1927. – Budapest, 2006.) Herder- és Kossuth-díjas erdélyi magyar író író eme rendhagyó munkája kilép a megszokott történelmi témaköréből. Bár az ifjúságot szólítja meg, minden történetében végighúzódik a felnőttekhez szóló gondolatiság is.

Sok színes képpel illusztrálva mutatja be Erdély csodálatos hegyvidékeit, az ott élő embereket, erdei állatokat, s elvezet a vadpávák-fajdmadarak elrejtett világába is.

Részlet a műből:
Történetemet azzal kezdem, hogy elmondom, hol éltek az említett székelyek, pontosabban: székely-magyarok, mert így is nevezik őket. Aki pedig azt kérdezné, hogy ez meg mi a csuda: ha egyszer székely, akkor miért magyar? Ha meg magyar, minek székely?

Magyarázom.
Ázsiában, Afrikában él egy sárga alapon fekete foltos gyönyörű nagyvad. Hogy hívják? Leopárd.
De másik neve is van a kacagányosnak, őseink ezen bundás kedvencének: párduc. Egyikünk így mondja, más meg amúgy. Jómagam tehát, hogy senkit meg ne bántsak, azt mondom: leopárduc.

Hát ilyen a székely-magyar is. Leopárduc.
Becsületes néven Medve Mihály és Mihályka itt jött a világra, ahol történetemet mesélem: Erdélyország keleti felén a Hargita tövében, a Sikaszópataka mentén, a Libány tető közelében.

Igazi havasi emberek ők tehát, a végtelen erdőrengetegek lakói...

A „Vadpávamenyegző” című eme kiadványt egyaránt ajánljuk a fiataloknak és a felnőtteknek, akik Erdélyt, az ott élő embereket és állatokat ennek a kötetnek a segítségével közelebbről is szeretnék megismerni...