Utazás Erdélyben 1864 nyarán

A kötet először 1869-ben jelent meg, Londonban.

Arthur J. Pattersen szerző (1835-1899) magyarországi tartózkodásának az volt a célja, hogy mivel gyermekkora óta mindig vonzódott hazánkhoz, megtanulja a magyar nyelvet és megismerje - az angol szemszögből kétségtelenül - egzotikus, keleti országot. Nem a már sokszor megírt történelmi emlékeket, látnivalókat, hanem a politikát és a társadalmat kívánta kutatni, mégpedig abban a formában, ahogy korábban még kevesen láttatták.

Mikor magyar nyelvtudása már lehetővé tette, a közembereket anyanyelvünkön kérdezgette, és szándékosan a magyar nyelvterületen utazott, az Alföldön és a ritkábban látogatott Székelyföldön barangolt...

A kötet TARTALMA:

ELŐSZÓ

• Erdély;
• Kolozsvár - A székelyek;
• Enyed;
• Az erdélyi szászok;
• Hermannstadt (Nagyszeben - Sibiu) és az 1864. évi diéta;
• Kronstadt (Brassó - Brasov);
• Oláhok, vagyis románok;
• Erdélyben utazgatva;

Kiss Sándor: UTÓSZÓ
HELYNEVEK

Az „Utazás Erdélyben 1864 Nyarán” című eme kiadványt az alábbi idézetekkel ajánljuk olvasóinknak:

„A hegyvidékes, kisméretű Erdély sajátos földrajzi helyzetéből eredően sajátos stratégiai fontossággal bír. A magyar állam jövőbeni politikai pozíciója nagyban függ attól, hogy képes lesz-e megtartani eme fellegvárat. Ha Erdély egyszer egy idegen állam kezébe kerül, legyen az Oroszország vagy Románia, a magyar Alföld, a magyar faj legfőbb élőhelye nagy veszélybe kerül. Emellett a keleti határvidék székelyeinek tömbje is elszakadhat testvéreitől, holott ők az egész magyarság legszorgosabb, legtakarékosabb és legdemokratikusabb eleme.”

„A székelyek magyarságért tett és minden bizonnyal a jövőben is teendő szolgálatait lehetetlen túlbecsülni. Amíg a románok Erdély nyugati, azaz Magyarországgal határos vidékein dominánssá váltak, a székelyeknek köszönhetően a keleti részek a moldvai határ mentén magyarok maradtak. Ha Erdély egy fellegvár volna, a székelyek lennének benne a magyar helyőrség. Földrajzi helyzetük, összetartásuk, szorgosságuk, takarékosságuk, bátorságuk és szenvedélyes nacionalizmusuk mindig útját fogja állni annak, hogy Erdély beolvadjon abba a Nagy Romániába, amiről a bukaresti kávéházi politikusok ábrándoznak.”