Új idők bolgárai

A művelődési ház felépítéséig - azaz 1957-ig - a templom és a parókiaépület szolgál a bolgár kolónia rendszeres összejövetelinek céljaira.

Dimiter bácsitól az ajtónál lévő pultnál az elevenekért és a holtakért gyertyákat vettek, a férfiak ilyenkor néhány szót váltottak vele. A hívek annak rendje és módja szerint megcsókolták a középen és a kétoldalt lévő ikonokat, meggyújtották a gyertyákat, elhelyezték a gyertyatartókban, azután a férfiak jobboldalt a férfiak közé, az asszonyok pedig baloldalt a nők közé álltak, és néhány percnyi illendőségből betartott hallgatás után folytatták a beszélgetést.

Folyt a szó a kertről, a piacról. Joan Nedelcsev tiszteletes atya meg végezte a szertartást. A gyerekek alig várták, hogy az atya eltűnjön az ikonosztáz mögött, és kiosontak a templomból. Az épületet körülvevő kertben bújócskáztak, fogócskáztak, vagy más játékokkal múlatták az időt. Ha túlságosan hangoskodtak, mindig akadt egy nagymama vagy egy öregasszony, aki megszidta őket.

Az istentisztelet után a gyerekek örömére Sztoján bácsi szezámmagos cukorkát és lokumot (szultánkenyeret) árult...

Az „Új Idők Bolgárai” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik Doncsev Toso személyes hangvételű könyve iránt érdeklődnek, amely egyrészről a szerző közéleti kisebbségi munkálkodását mutatja be, másrészről a bolgár-magyar irodalmi kapcsolatok érdekes mozzanatait villantja fel...