Tiszta szívvel 1956-ban — A Kolhoz kör: a forradalom (egyik) szellemi előkészítője

Az 1956-os forradalom (majd az utána kialakult szabadságharc) morális szempontból igazolható politikai cselekvésként és lineáris történelmi eseményként áll előttünk.

A politikafilozófia eszközeivel alátámasztható az is, hogy a forradalom célja a társadalmi-politikai rend megváltoztatása, illetve a klasszikus polgári és emberi szabadságjogok egy részének kiharcolása, végül egy kezdetleges demokratikus rend kialakítása és az elnyomás megszüntetése volt.

Hamis ellenben az a marxista történelemszemléletű állítás, miszerint csupán osztályalapú népfelkelés zajlott volna le; az ellenforradalom kifejezés pedig csak a kádárizmus ideológiai diktatúrájának hamis terméke.

Objektíven leírható az, hogy a társadalom minden egyes rétegében megjelent a gyors és lineáris változás igénye. Gyakorlatilag a diákok, a papok, a kétkezi munkások és az elnyomással szemben fellépő értelmiségiek közösen követelték az akkori hatalom megdöntését, és az átmenetet egy másik politikai állapotba...

A „Tiszta Szívvel 1956-ban” című eme kiadvány arra tesz kísérletet, hogy a forradalom fogalmának filozófiai mélységű megértése után, az 1956-os magyar forradalomra fókuszálva feltárjon egy ez idáig kevésbé ismert történelmi eseménysorozatot, amely az ELTE akkori bölcsészkarán tanuló egyes hallgatók szellemi törekvéseiből született meg, és példaértékű szabadságvágy hajtotta előre.