Tisza szélin, Duna hosszán — úti feljegyzések, utolsó beszélgetések

Úti beszélgetések, utolsó feljegyzések.

Katona Imre (1921-2001) a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem folklór tanszékének docense volt aktív korában. Kutatási témái legfőképpen a népdal, a népballada, népmese, néphit, a népi vallás, továbbá a közéleti viccek.

A néprajztudós utazásairól vaskos naplókkal tért haza. Visszatérő vendégként kereste fel a volt Jugoszláviát, benne legkedvesebb szeglete a Drávaszög volt. Hosszú szünet, 1942 után az 1970-es évek elején jutott el újból ide, s kereste meg a még élő nagy tudású adatközlőit.

Majd több mint húsz évig nyaranta visszajárt, segített a páratlanul gazdag és régies folklórkincs gyűjtésében és publikálásában.

Amikor az 1991-ben kirobbant háborúban végveszélybe került a horvátországi, drávaszögi magyarság léte és kultúrája, aggódva kísérte az eseményeket.

A maroknyi népcsoport jövőjéből az egész Kárpát-medencei magyarság megmaradásának távlatait próbálta felmérni...