Tibeti halálmeditációk — Szertartás a halottakért

„Ha reggel felébredve nem meditálunk a halálról, kárba vész az egész délelőttünk.
Ha délben sem elmélkedünk fölötte, oda az egész délutánunk, és hasonlóképpen,
ha este is elmulasztjuk, akkor a lényeges célok tekintetében veszendőbe megy az éjszakánk is.”

Ez a kötet a halállal foglalkozó tibeti szentiratok rendkívül gazdag tárházából mutat be számunkra eddig jobbára ismeretlen témájú műveket a XIV-XX. század közötti időszakból.

A gyűjteményben helyet kapott a XIII. dalai láma ünnepi szentbeszéde mellett a halál pillanatában történő tudatátvitel leírása, a haláljelek felsorolása, misztikus látomás, túlvilági utazás, a köztes létállapot elemzése, halottidéző szertartás és meditációs költemény is.

A fordítás valódi célja annak megmutatása, hogy az egyedülálló és valódi szellemi természetű tibeti magaskultúrának megszívlelendő mondanivalója van számunkra is.

A kötet írásai olyan témáról beszélnek nyíltan, mély emberséggel és együttérzéssel, amely a nyugati ember számára sokáig tabunak számított

Valójában nem a halálról, hanem az életről szólnak, arról, hogyan használjuk ki az értékes emberi lét minden percét, hogyan maradjunk éberek az elfutó pillanatokban...

A „Tibeti Halálmeditációk” nem vigasztalást nyújtanak, hanem Reményt:

„Ha megküzdünk saját hibáinkkal, amelyek a születés-halál állandó körforgásához láncolnak bennünket, akkor legyőzhetjük a legnagyobb ellenfelet, önmagunkat, és elérhetjük a megszabadulást.”

A kötetben közölt írások a „Tibeti Halottaskönyv” által megrajzolt képet egészítik ki eddig ismeretlen, vagy máshol csak érintőlegesen tárgyalt elemekkel...

Ajánljuk mellé:

Istenről és a hozzá vezető utakról
A Krisztus tudatú buddhizmus
A kegyelmi kiválasztásról