Szűzmáriás királyfi

TAMÁSI ÁRON (Farkaslaka, /Erdély/ 1897. szeptember 20. – Budapest, 1966. május 26.) Kossuth-díjas magyar író. Leggyakrabban az ún. népi írók közé sorolják.

Az első világháború után családjával együtt a Romániához csatolt Erdélyben maradt, majd 1923 júliusában, huszonhat éves korában kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. A székely népballadák, népdalok és népi mókák ihlették azokat a novellákat, amelyekből az első kötete összeállt. 1926-ban hazatelepült Kolozsvárra, hogy aztán rövid időn belül szűkebb hazájában, de Magyarországon is az egyik legnépszerűbb író váljék belőle...

„Regényem egy esztendő óta él és forr bennem, csak nyugalomba kéne menekülnöm ismét, hogy megírhassam. Úgy megyek haza, mint a szántóvető a földre egy sereg búzával” – írta Tamási Áron még Amerikából.

A „Szűzmáriás Királyfi”-val született meg 1928-ban a székely „eposzregény”, amellyel az író – már az Ábel megírása előtt – bizonyította, hogy Bartók és Kodály „lélektestvére”.

A „Szűzmáriás királyfi”, amelynek új kiadása (2017) híven követi az író igazításait, az életmű meghatározó alkotása.

„A székely sorsot olyan sötét jajgatással írtam meg, hogy arra a sötét jajgató forrásra a későbbi időkben is, mint szomorú szarvas, rájárt a székely lélek” – vallotta Tamási Áron az élete végén.