Szűz Mária az ó-szövetségben

Ízelítő a TARTALOM-ból:

Bevezetés
A paradicsom
Az életfa a paradicsomban
Éva
A sátánt legyőző asszony
Noe bárkája
A szivárvány
Sára
Jákob létrája
(...)

ELŐSZÓ A MÁSODIK KIADÁSHOZ

EZEKET az elmélkedéseket mint fiatal pap írtam 1890-ben a Mária Kert számára. A szerkesztő Tóth Mike S. J. atya külön kötetben is kiadta. Ez volt első könyvem. A kiadás csakhamar elfogyott. Többször kértek, hogy adjam ki újra. Neki is fogtam egyszer-kétszer az átdolgozásnak, de egyéb elfoglaltságom miatt soha sem értem a munka végére. Majd el is felejtettem ezt a kis munkámat. A múlt év nyarán egy falusi plébánostól kaptam levelet, aki azt írja, öreg papok dicsérték előtte ezt a könyvet, de nem tud hozzájutni. Kér, hogy adjam ki újra. Ez a levél annyira meghatott, hogy rászántam magamat a közel 40 évvel ezelőtt megjelent kis munka kiadására.

Munkám nagyrészt Zschokke Die biblischen Frauen műve alapján készült; a szentatyák idézeteit is részint Zschokke említett művéből, résziont a Migne kiadásában megjelent Summa aurea de laudibus B. Mariae Virginis gyűjteményes munkából vettem.

Az első kiadáson alig változtattam, csak a szentatyákból vett idézeteket bővítettem.
(Budapest, Gyertyaszentelő Boldogasszony Napján, 1929-ben.
Mihályfi Ákos)

I.
BEVEZETÉS

ISTEN öröktől fogva előre látta az ember bűnbe esését, de egyszersmind végtelen irgalma öröktől fogva gondolt az ember megváltására is. Isten magára hagyhatta volna a bűnbe esett, a tőle elszakadt embert, ki a szívébe lehelt isteni képmást bűne által lerombolta, magára hagyhatta volna anélkül, hogy igazságossága ezáltal a legparányibb csorbát szenvedte volna – de végtelen irgalma megkönyörült a bűnbe esett s ennek súlya alatt görnyedő emberen. Öröktől fogva elhatározta, hogy egyszülött Fia emberré lesz, ki ismét felemelje, s az éghez, a boldogsághoz visszavezesse a bűn posványában vergődő boldogtalan embert.

A megváltás emez isteni tervében a Szentháromság öröktől fogva gondolt a boldogságos Szűzre is, mert neki a magasztos terv megvalósításában jelentékeny szerepet jelölt ki. Öröktől fogva gondolt tehát Isten a boldogságos Szűzre, s ezért a boldogságos Szűzre is alkalmazza az egyház a szentírás következő szavait, melyek közvetlenül Jézus Krisztusra vonatkoznak: »Az Úr bírt engem utai kezdetén (azaz, mielőtt teremteni kezdett volna, tehát öröktől fogva), rólam öröktől fogva határozott; még nem létezett a föld, nem a mélységek, s én már fogantattam.« (Példabeszédek k. 8. f.)

A Szentháromság az ószövetséget, a bűnbeesést követő több mint 4000 esztendőt arra használta, hogy előkészítse az emberiséget a megváltás nagy művére. Ennek a több mint 4000 évnek története volt a megváltás előszava, előjátéka, előképe. Az ószövetség történetében Isten lerajzolta nagy vonásokban irgalmasságának tervét, melyet az idők teljében szándékozott megvalósítani. A pátriárkák s a zsidó nép történetének egyes nevezetesebb mozzanatai, kiválóbb személyei, szertartásai egy-egy vonás ezen az isteni Gondviselés által rajzolt képen, mely a megváltás nagy művét tünteti fel előttünk. Természetes, hogy az egyes vonások magukban tekintve homályosak, de ha a kép eredetijét láttuk, az egyes legkisebb vonásban is ráismerünk az eredeti utánzatára, s ha az egyes vonásokból összeállítjuk az egész képet, ebben mintegy tükörben látjuk az eredetit visszasugározni.

– Minthogy Szűz Máriának oly kiváló része van a megváltás művében, Isten lerajzolta az ő képét, az ő vonásait is az ószövetség történetében. Eleinte,a pátriárkák s bírák korszakában homályos e kép, de később mindig világosabb, fényesebb, határozottabb körvonalokban tűnik fel; a próféták látomásaiban mindig tündöklőbb lesz a Szűzanya képe s az ószövetség evangélistája, Izaiás próféta, már látja az isteni tervet teljes valóságában, midőn Achaz király előtt kijelenti, hogy Isten rendkívüli csodát fog művelni: »Íme, mondja a próféta, ez lesz az a rendkívüli csoda, íme egy Szűz méhébe fogant, gyermeket fog szülni, s e gyermeknek neve Emanuel lesz.«

Ezért mondja Sofronius: »Téged Szűzanya, a próféták megjövendöltek, a pátriárkák jelképeztek, az ő jövendöléseiket s jelképeiket az evangélisták bebizonyították.« (Sermo de Deipara assumpta)

Amit Isten az ószövetségben tett, azt kell minden egyes kereszténynek saját szívében tennie. Szívébe kell vésnie a Megváltó képét, hogy így helyreállítsa a bűn által szétdúlt, eltorzított isteni képmást.

Aki azonban a Megváltó képét akarja szívébe rajzolni, az bevési Mária képét is: mert amint Mária közreműködésével ment végbe a megváltás nagy műve, úgy csakis Mária közbejöttével fog az egyes ember a megváltás hatásaiban részesülni. Minél ragyogóbb s fényesebb Mária képe szívünkben, annál fényesebben fogja lelkünk Jézus Krisztus képét visszatükrözni, s annál bizonyosabban fogunk a megváltás gyümölcseiben részesülni. S ez annyira igaz, hogy szent Anzelm, szent Bonaventura, szent Antonin azt merik állítani, hogy aki a boldogságos Szüzet kellően s buzgón tiszteli, az biztos lehet arról, hogy el fogja nyerni az örök boldogságot: »Aki e jellel bír, mondja szent Bonaventura, az az élet könyvébe fog jegyeztetni.«

Ezt a jelet, ezt a képet, a boldogságos Szűz képét igyekezzünk mi is szívünkbe vésni, elmélkedve azon képekről, melyekben Isten szűz Máriát már az ószövetségben jelképezte. Szép, ha a boldogságos Szűz oltárait, szobrait, képeit virágokkal ékesítjük, de minden virág s ékítmény dacára a szobor, a kép, az oltár csak hideg kő, élettelen vászon, elkorhadó fa. Áhítatunk akkor lesz teljes, ha Mária képét az élő s érző szív oltárára véssük, s ezt díszítjük fel az erény el nem hervadó virágaival.

A szülő is azon gyermekét szereti legjobban, aki nemcsak testi külsőben, hanem lelkében, szellemében is ő hozzá hasonló, akiben felleli egyéniségének képmását, aki nemcsak vérét, hanem szellemét is örökölte.

Mi is akkor fogunk a boldogságos Szűznek valódi örömet okozni, ha szívünk s életünk, s nemcsak egyes külsőségek fogják azt mutatni, hogy Mária gyermekei vagyunk.

(Dr. Mihályfi Ákos cisztercita, villersi apát, egyetemi ny. r. tanár: Szűz Mária az ó-szövetségben. Májusi elmélkedések...