Szülőföldem

Tamási Áron (Farkaslaka, /Erdély/ 1897. szeptember 20. – Budapest, 1966. május 26.) Kossuth-díjas magyar író. Leggyakrabban az ún. népi írók közé sorolják.

Az első világháború után családjával együtt a Romániához csatolt Erdélyben maradt, majd 1923 júliusában, huszonhat éves korában kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. A székely népballadák, népdalok és népi mókák ihlették azokat a novellákat, amelyekből az első kötete összeállt. 1926-ban hazatelepült Kolozsvárra, hogy aztán rövid időn belül szűkebb hazájában, de Magyarországon is az egyik legnépszerűbb író váljék belőle...

A kötetben Tamási Áron két műve olvasható, amelyeket „sorsfordító időkben” írt.

Az 1938-ban írt és 1939-ben megjelent „Szülőföldem” egyszerre szociografikus útleírás és visszatekintés, személyes és nemzeti sorsértelmezés.

A „Vadrózsa ága” regényét 1966-ban kórházi kezelése idején mondta tollba a feleségének. Ez is kritikus időszaka volt az életének, mert már hosszan betegeskedett és május 26-án meg is halt.

Tamási Áron az utolsó békeévben Kolozsvárról hazalátogatott szülőfalujába, Farkaslakára, hogy fölkeresse édesanyját, testvéreit, övéinek körét. Utazásának és otthoni élményeinek aprólékos, már-már szociografikus pontosságú, ugyanakkor anekdotikus hangolású leírásába beleszövi azt a sajátos – olykor mitikus elemekkel, máskor népmesei és balladai színekkel árnyalt – sajátos tónusú elbeszélő modort, amely valamennyi művének a sajátja.

Már útja első megállóján, Segesvárott a vonat érkezését váró időben éri egy megdöbbentő tapasztalat: a magyar szabadságharc gyászos emléke ellenére dicső székhelyén a húsz esztendei román fönnhatóság után titkolni valóvá lett a magyar nyelv. Ettől a tapasztalattól indítva, ám európai gondolkodóhoz méltó higgadtsággal arra is figyel, hogyan s miképp szorul háttérbe, minősített kisebbsége a magyarság a saját szülőföldjén...

A szociográfiai és szépprózai eszközök egymásra épüléséből született vallomása látszólag szűkebb környezetéről szól, valójában azonban koncentrikus körök módján szélesül az ábrázolás a közvetlen tapasztalatok leírásán túl az író reflexióiban, gondolatfutamaiban, néha frappáns megjegyzéseiben.

A Tamási család 1938-as jelenében a székelység sorsának jelképét adja, miközben a leírt jelenetek, helyzetek, a kedves vagy riasztó tapasztalatok mögött ott van az éber figyelem, amely azokat az erővonalakat kutatja, amely az erdélyi népek összetartozását, szükségszerű békés egymás mellett élését sejtetik egy boldogabbnak remélt jövőben.

A „Vadrózsa ága” visszatekintés az életútjára... Tamási Áron életének utolsó hónapjaiban íródott. A tervezett kötetnek csak két fejezete készült el. Ebben 1926-tól 1934-ig követhetjük nyomon a szerző sorsát. A nyitó mondatok arról tudósítanak, ahogy megérkezik Amerikából és energiával telve készül belevetni magát Kolozsvárott az irodalmi életbe az Erdélyi Helikon tagjaként. Az utolsó képek pedig a Centrál Kávéház népi íróit, illetve a régi harcostársakat vetítik elénk, egy-egy találó jelzővel. E két mozzanat közé esik az Ábel-trilógia megírása, a Baumgarten-díj; küzdelmek, sikerek és kudarcok sora.

Egymást váltva villannak föl a pályatársak portréi. Vitája Nyirő Józseffel és „kiállása az egységes magyar irodalomért egyaránt mutatják igazságkereső szenvedélyét, a néphez való hűségét”.

A „Szülőföldem” című eme kiadványt Tamási Áron műveit kedvelő, a sorsfordító időkben írt két mű iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, amelyek vallomásai bizonyítják az író nyelvi erejét, líraiságát és érzékletes realizmusát, öniróniával is gazdagítva a Tamási portrét. „Elolvasása a legszélesebb körben kínál tartalmas időtöltést”.

Ajánlott még:

Bölcső a hegyek között.
Szülőföldem.
Ábel Amerikában DVD.
Szülőföldem.
Eszmélj, Ábel!.
Bölcső és bagoly.
Szívbéli barátok.
Ábel a rengetegben - DVD.