Szibériai garnizon — Aranyrög Könyvtár Sorozat 4.

Az erdélyi író 1928 - ban megjelent „SZIBÉRIAI GARNIZON” című művének nem véletlen a világsikere: Hasek Svejkje és Markovits garnizonja a 20-as évek közép-európai irodalmának két meghatározó világháborús regénye.

Az orosz hadifogságba esett Markovits az orosz polgárháborúban is harcolt, sőt Svejkkel együtt az aranyvonaton is utazott, ami a cári kincseket szállította el bolsevik parancsra.

A kiváló hadifogolyregény, a kollektív riportregény 14 nyelven jelent meg anno, mára elfelejtették...

Részlet Halász Gyula méltatásából:
Markovits Rodion »kollektív riportregénynek« nevezi kétkötetes regényét: a Szibériai garnizon-t. Pedig: igaz és egyéni, se nem kollektív, se nem riport. Sőt nem is regény. Kár is lett volna regényt költeni köréje.

Aki átélte a világtörténetnek ezt a gonosz álmát, nem kellett egyebet tennie, mint fölébrednie belőle s tiszta fővel, talán még remegő kézzel leírni a hihetetlen, lidércnyomásos álmot - azok számára, akik nyugodtan aludtak, amíg őt, bennünket, üldöztek az álmok kísértetei, s azoknak, akik máig sem riadtak föl álmukból.

Markovits Rodionnak sikerült megrögzítenie frissében a »hihetetlen« történetet, a háború és főként a hadifogság kínzó emlékeit, mielőtt szétfoszlottak volna keze között. Így született meg emberséges könyve, a Szibériai garnizon.

Vagyunk egynéhányan, akik talán ugyanígy éreztük, ugyanígy láttuk az eseményeket, akiknek ugyanígy fájt ez a korszak. De mi többiek, amikor fölriadtunk, sietvén-siettünk felejteni. Szétszórtuk kínzó emlékeinket. Visszatartott valami - fájdalom, bántottság, gőg - hogy összegyűjtsük, elbeszéljük őket. Kiknek beszéljük el? Bajtársainknak? Fogolytársainknak? Ők ismerik a titkot; ha meg nem ismerik, úgysem értenének meg, hiába voltak ott ők is testi mivoltukban. Avagy az itthon maradottaknak, akik négy éven át nagyobb hősök voltak nálunknál?!

Némaságba burkolóztunk, pedig majd szétvetett az emlékek robbanásig forrósodott hője, hiába igyekeztünk elhajítani, lehántani magunkról az emlékezés égő ruháját.

Markovits Rodion boldog ember, boldog művész. Fölgyújtotta őt is az emlékek villámütése, de nem égett ki a szíve a halálos érintéstől. Jótékony áramkörbe fogta a romboló erőt, összefogódzott tízezernyi emberi lélekkel: olvasóival.

Akik a könyvét olvassuk, megbizserget még a belőle áradó eleven villamosság, de ez a borzongás már jóleső: szelíd emlékeztető a félelmetes égiháborúra, amely egykor mindnyájunk feje fölött csapkodott.

A „Szibériai Garnizon” című ezen kiadványt az orosz hadifogságba esett Markovits és fogolytársai iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, aki az orosz polgárháborúban is harcolt, sőt Svejkkel együtt az aranyvonaton is utazott, ami a cári kincseket szállította el bolsevik parancsra, és aki ebben a kötetben megosztja velünk az akkori sorsának átélt, de soha nem felejthető történéseit, gondolatait.

Aranyrög könyvtár:

Északi fény.
Az ősi küldött I-III.
Kánikula.
Szibériai garnizon.
Förgeteg.
Földindulás.
A síró város.
A fegyvertelen katona.
Asszonybeszéd.
Perceg a szú.
Vaskalitka.
Por és hamu.
Az élet kapuja.
Karácsony Kolozsvárt.
Az öreg tekintetes.
Deszkaváros.
Két part között fut a víz.
És mindenki visszatér...
Nincs menekvés.
Ádám, hol vagy?
Csodálatos élet - Aranyrög könyvtár.
Aranyvonat.
A jóslat.
Holttenger.
Alibi.
Hamueső.
Tüzes kemence.
Belvedere.