Szerelmes huszadik századom

Okulva sok régi és újabb önéletíró példáján, a szerző úgy írta meg élete első, valamivel több mint fél évszázadának történetét, ahogy történt, illetve, ahogy visszaemlékezett rá.

Különben sem történelmi munkát szándékozott írni a serdületlen ifjúság okulására, nem is a kritikusok által gyakran keresett, afféle nagy regényt, hanem színes, regényes vázlatot a második világháború óta eltelt évtizedekről, egy eközben felserdült paraszt-munkás származású fiú és kortársai szemszögéből.

Ámde, azt sem felejti el, hogy mindentől eltekintve, ez a kor volt számára és számunka az ifjúság; pályakezdésünk, útkeresésünk, szerelmeink és felnőtté válásunk kora.

- Vagy talán nem is váltunk igazán felnőtté?

Lehet, hiszen kéretlenül és keresetlenül mindent készen kaptunk. Ha nem is túl magas szinten, de tűrhetően érezhettük magunkat, és még felelősségteljes döntésekre sem kényszerültünk általa. Ez volt a rabszolgává válás és az agymosás első, mézesmadzagos időszaka. Minden azt sugalmazta, hogy ha nem ártod magad a nagyok dolgába, akkor egy életet leélhetsz nagyobb problémák és erőfeszítések nélkül...

„Múlt századi ember vagyok, a rövid és kegyetlen huszadik század gyermeke. Túléltem egy világháborút és egy háborúval felérő forradalmat. Továbbá mindazt, ami a kettő között és utána következett...

Magam azonban azt vallom, amit korábbi századok életszerető gondolkodói: aki nem élte meg a huszadik század nagy kalandját, mit sem tudhat az élet édességről. Ha életem ebben a percben véget ér, akkor is elmondhatom, hogy nem éltem hiába. Akartam és tudtam élni, színesen, érdekesen, olykor veszélyesen is.

Sokat dolgoztam, és pályám nagyobbik részében a munkám a kedvtelésem is volt egyben. Nem voltam munkamániás, a test és a lélek örömszerzésére is mindig találtam időt. Sokat szerettem, és talán engem is sokan szerettek.

Ezt a nagy túlélési kalandot talán azért sikerült nagyobb sebesülések nélkül teljesítenem, mert a bibliai Lótné példáján okulva, nem forgolódtam vissza. Elkeseredésekre csak ritkán és rövid ideig hajló játékos kedvem megóvott minden felesleges önboncolástól és depressziótól. Minden nagy és komoly dolgot komolyan vettem, de nem volt olyan komoly dolog, amin éles nyelvemet meg ne fentem volna.

Ezáltal sikerült elérnem, hogy Chaplin szavait önértékelésemkor is kölcsönvehessem: Megmaradtam valaminek: bohócnak. Ez sokkal magasabb pozíciót biztosít, mint bármely politikusé.”

A kötetben foglaltak az alábbi TARTALOM szerint követhetők nyomon:

ELSŐ FEJEZET:

• Egy kis figyelmet kérek!
• Apám is kedvet kapott;
• „Nagy tovaris” és katonái;
• Boldog és boldogtalan ősök;
• Ezt jól kifogtuk;
• „Úttörőnek, sej-haj”;
• Válaszolt az Úr;
• Ember lettem: olyan, amilyen;
• Merre tovább, kis ember?
• A maradás nagy kalandja;
• Nagykorúságom gyermekbetegségei;

MÁSODIK FEJEZET:

• Út a vonzó ismeretlenbe;
• A szocláger vidám nyarai;
• Éhe a kenyérnek és éhe a szépnek;
• Veszélyes játékok, háromnegyedes ütemben;

HARMADIK FEJEZET:

• Hazám, merre vagy?
• Tanár úr vagy kegyelmes úr?

NEGYEDIK FEJEZET:

- Az ellopott idő nyomában;

KÉPMELLÉKLET;

A „Szerelmes Huszadik Századom” című eme kiadványt a szerző élete első, valamivel több mint fél évszázadának története iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, akik a második világháború óta eltelt évtizedekről, egy eközben felserdült paraszt-munkás származású fiú és kortársai szemszögéből akarnak emlékezni ezekre az évekre, amely időszak mindentől eltekintve számukra az ifjúság, a pályakezdésük, az útkeresésük, a szerelmeik és felnőtté válásuk kora volt, és majd az olvasók eldöntik, és továbbgondolják, hogy felnőtté váltak-e igazán, amikor kéretlenül és keresetlenül mindent készen kaptak..., „nem kényszerülve felelősségteljes döntésekre sem”.