Sorsdöntő száz nap 1849-ben — A magyar szabadságharc bukásának okai

Nyakas János tanulmánykötete mindig időszerű az ifjúság hazaszeretetre, nemzeti öntudatra nevelése és az anyanyelv megőrzésének fontossága érdekében.

A szerző - a magyarságát mindig büszkén vállaló magyar-történelem szakos veszprémi középiskolai tanár - aki egész életében a nemzet felemelkedéséért dolgozott. 1940-ben ezt a korszakos jelentőségű könyvet írta, amelyben az 1848/49-es forradalom és szabadságharc bukásának okait kutatta. Mint mélyen hívő magyart később a kora az agyonhallgatás közönyébe száműzte, így kevesen olvashatták a munkáit.

Az 1848-as történelmi események iránti érdeklődés, az emlékek hiteles megőrzése és ápolása hagyomány volt az író családjában. Nyakas János nagyapja részt vett a '48-as szabadságharcban és sokat mesélt unokájának, aki aztán a megélt hazaszeretetet példaként tudta átadni a diákjainak. Mikor egyik volt tanítványát megkérdezték később, miért nem disszidált '56-ban, azt válaszolta, hogy akit a tanár úr tanított hazát szeretni, múltat becsülni, emberekért küzdeni, az sosem hagyja el a magyar földet.

A könyv pontos leírást ad a kor politikai viszonyairól, a szabadságharc csatáinak történéseiről, a harcban résztvevők létszámáról, felszereltségéről. Láthatjuk, hogy a magyar haderő nem volt alárendelve a császári csapatoknak, és még a világosi fegyverletétel előtt is, nyakunkon az orosszal, megsemmisítő csapást mérhettünk volna Haynau seregére...

Részletek az ELŐSZÓ-ból:
Sok regénynél jobban lebilincseli a művelt olvasóközönség érdeklődését a magyar szabadságharc, nemcsak a legendás szépsége miatt, hanem azért is, mert nincs a történelmünknek még egy korszaka, amellyel kapcsolatban annyi izgató kérdést vetettek volna felszínre...

Szükséges, hogy a nemzet tisztán lássa még a legnagyobb fiai részéről elkövetett hibákat is, azért, hogy a jövőben - bár a nemzet 1920-ig nem igen okult a saját történelmén, - azok elkerülhetők legyenek. De ehhez szükséges, hogy a róluk szóló bírálat tárgyilagos legyen...

Száz nap... Ennyi idő állott rendelkezésre a nyári hadjárat folyamán a legszentebb szabadságharc vezérférfiainak, hogy a nemzet hajóját teljes önzetlenséggel és a legnagyobb eréllyel kedvezőbb irányba kormányozzák.

Száz nap... Ennyi időre lett volna még szükségük a fenti száz napon kívül, hogy az osztrák seregre mért súlyos csapások révén elhúzzuk a háborút, s a szövetkezett két császár csapatai eredmény nélkül hagyják abba az ősz végén a harcot.

Lássuk és okuljunk belőle: hogyan ment veszendőbe ez az életet jelentő száz nap tízezrek önfeláldozó dicsősége ellenére?! Erről szól ez az írás, amely végeredményben a magyar nemzet erejébe és jobb jövőjébe vetett hitnek a hirdetője óhajt lenni.
(Nyakas János, Veszprém, 1939. május 15.)

A könyvet olvasva végig érezzük nemzetünk erejét, önfeláldozó hősiességét. Megjelenése idején a Magyar Nemzet is foglalkozott a kötettel, kritikusa, Tombor Jenő ny. ezredes elsősorban a szerző higgadt történelemlátását, elfogulatlanságát, katonai szakértelmét, politikai éleslátását méltatta...

Igen tanulságos és elgondolkodtató olvasmány!