Rudolphus (Tanúság 3.)

Elek ​Ottó történelmi regénytrilógiája Magyarország történetének egyik legnyomasztóbb, legzűrzavarosabb korszakában játszódik. Buda 1541-es eleste után a három részre szakadt országot, s különösen Erdélyt a török és a német hadak dúlásai nyomorítják.

Belviszályok, egymásra fenekedő főurak és a reformáció terjedésével vallási ellentétek nehezítik a magyarság életét, s mint mindig, leginkább a legszegényebbekét.

A Tanúság-trilógia a fikció és a tényekkel bizonyítható történelmi környezet határán egyensúlyoz. A szerző remek érzékkel alkalmazza a XVII. századi nyelvezetet, gondosan ügyelve arra, hogy ez ne nehezítse a megértést. Kiterjedt kutatómunkája során felhasználta többek között az 1595–96. évi székely felkelés dokumentumait, a reformáció történetét, a magyar reneszánsz irodalmát, a korabeli népszerű költészetet és a kor történelmét tárgyaló számtalan egyéb forrást.

A fikció területére tartoznak a trilógia azon elemei, melyekben a kor és az előző korok hitvilágáról esik szó. A szerző a mindössze metaforikus értelemben megjelenő vámpírhittől kezdve egészen Szent István lándzsájának legendájáig számos művelődéstörténeti kuriózumot illeszt a történet keretébe.

A fordulatos, kalandokban bővelkedő, mégis rendkívül hiteles hangvételű és miliőjű trilógia igazi kuriózum a kortárs magyar történelmi regények között.