Róka koma - In memoriam Hornyik László

HORNYIK MIKLÓS (Újvidék, /ma Szerbia/ 1944. január 12. – Budapest, 2012. február 12.) magyar író, újságíró, kritikus, szerkesztő.

Általános és középiskolai tanulmányait a szülővárosában végezte. 1966-ban diplomázott az Újvidéki Egyetemen. 1966-1969 között a Magyar Szó munkatársa, 1969-1975 között a Képes Ifjúság című hetilap főszerkesztője, 1975-1979 között az Újvidéki TV lektora, kulturális műsorok szerkesztője, 1979-1986 között a Hungarológiai Intézet tanársegédje volt. 1986-1991 között ismét az Újvidéki TV-nél dolgozott, mint a Műsorfigyelő és Közvéleménykutató Központ tudományos munkatársa.

1991-ben családostól Budapestre sodorta a délszláv háború. 1992-1993 között a Világszövetség főszerkesztője, 1993-1997 között a Magyar Televízió munkatársa volt. 1998-ban a Várnegyed című lap főszerkesztője lett. 1999 óta a TV2 Színkép című művészeti magazinjának szerkesztője.

E kötet címe Szentesi Zöldi László személyes visszaemlékezésének címe alapján „Róka koma”, ugyanis Hornyik Miklós így hívta időnként a cimborákat, „jellegzetesen csippentve szemével, csibészes mosolyával a szája szegletében. Róka komákból állt neki olykor a világ, de persze ez a rókaság nem valamifajta felszólítás a sumákolásra, inkább a megmaradás parancsa...

Erre kárhoztattunk mi mindannyian, akik Isten akaratából magyarnak születtünk, de a hornyiki rókaság inkább jelentett rejtőző okosságot, könnyed modort, szellemes társalgást, intellektuális fölényt, mintsem balkáni bohóságot...”

Hornyik Miklós e kötet 2012 végi megjelenése idején lassan egy éve hagyott itt bennünket. A bohém sármőr, a nagy tudású irodalmár, a kitűnő előadó, a nagy nevettető, az igaz barát alakját elevenítik meg benne a kötet szerzői a visszaemlékezéseikben.

Néhány emlékező: Alexa Károly, Domonkos László, Szaniszló Ferenc, Tóth Gy. László, Szakolczay Lajos, Dudás Károly, Juhász György, Tamáska Péter, Szentesi Zöldi László...

A „Róka Koma” című eme kiadványt Hornyik Miklósra visszaemlékező olvasóinknak ajánljuk, aki „korunk szinte utolsó enciklopédikus tudású irodalmi úriembere volt e hazában. Szellemi fölénye, elképesztő olvasottsága azonban soha nem csapott át kioktató hangnembe. Tréfás oldalvágásokkal, de mindig nagyon komolyan beszélt az irodalomról, a magyarság szellemi állapotáról...”

Ajánlott még:

A „Scott kapitány utolsó feljegyzése”, amely címjavaslatot Hornyik Miklós egyeztette Ottlik Gézával, aki ezt a kötet tartalmi beosztásával együtt elfogadta. Ez tehát jelképes cím, nem Scott kapitányról (1868. június 6. – 1912. március 29.), a Brit Királyi Flotta tisztjéről, a Déli-sark kutatójáról szól, aki a jelképévé vált az akkoriban zajló hősies, rendkívül embert próbáló felfedezéseknek, hanem Ottlik Géza irodalmi munkásságának állít emléket...