Rigójancsi a Hauerből

A 20. század első felében, Budapesten játszódó családregény szerzője nagymamájának és édesapjának kívánt emléket állítani történetével. A szerzőnek ez az első regénye, amelyben az olvasó 1924 augusztusától 1959 augusztusáig kísérheti végig az író Julis nevű nagymamájának és fiának, a szerző édesapjának, Bélának az élettörténetét. Julis vidékről került Pestre, majd miután munkaadója magáévá tette, a lány megszülte fiát, Bélát, akit azonban az édesapja soha nem volt hajlandó gyermekének elismerni. Ifjabb Lazányi Béla nem ismerhette a nagymamáját, csupán a fent említett alapképletet tudta az életéről.

„Volt egy telihold-ragyogta májusi éjjel, mikor Julis váratlanul megébredve felült az ágyban. Tágra nyílt, parázsló szemekkel nézte, amint a holdfény a szobában eláraszt mindent, a lenvászon abrosszal terített asztalt, az alátolt széket, aztán a megvetett ágyat és a benne alvó embert. És ő éberen álmodott a bársonykék varázsban.
Azok a népmesék jártak a fejében, amikor a szegény ember legkisebb fia elindul szerencsét próbálni, aztán furfanggal és leleménnyel, okossággal, bátorsággal legyőzi a sárkányokat, s elnyeri a világszép királyleány kezét meg a fele királyságot. Hiszen létezik ilyen a valóságban is! Volt ott egy pillanat, mikor Julis úgy vélte, hogy a jövőt eltakaró függöny megnyílik résnyire és így mögéje láthat. Csak legyen elég erőm, hogy én is taníttassam a fiamat! Azt remélte, ha elalszik, ezt a gyönyörű szép álmot álmodja majd tovább. De az éjjel sötétjében elsuhanó ál- mainkat nem magunk választjuk. Akkor meg... tán azok választanak minket? Ugyan ki tudhatná? Az biztos csak, hogy egyszer ránk találnak.”
(Részlet a könyvből)