Rezeda Kázmér újabb utazásai

Folytatódnak Rezeda Kázmér utazásai. Külföldi és hazai kalandjai révén ezúttal elsősorban gasztronómiai élménybeszámolókkal gazdagítja az olvasókat a tőle megszokott stílusban, spontán elegyítve a világról alkotott gondolatokkal.

- Azt gondoltam, kinyitok egy palack bort - mondta Rezeda Kázmér, méghozzá önmagának, mert abban a korban volt, amikor már elbeszélgetett magával, ha éppen úgy hozta kedve.
Arra pedig nagyon ügyelt, hogy ha bort emlegetett, akkor mindig a palack és soha ne az üveg szót használja, mert abban a korban volt, amikor már fontosak az ilyesféle apróságok, amelyekből aztán összeáll valamiféle élhető élet.

S arra van a legnagyobb szükség manapság.
„Egy pohár bor az ateizmus halálugrása” - gondolta még Rezeda Kázmér, felidézve Hamvas Bélát, akit nagyon felvilágosult, tehát semmire se jó, semmire se való körökben csak a „túlképzett raktárosként” illett emlegetni, hiába no, a silányság, az ócskaság az egyetlen örök emberi tulajdonság, persze a hősiességen túl, ami azért ad némi reményt az üdvözülésre, még ha nem is túl sokat...

A „Rezeda Kázmér újabb utazásai” című eme kötetben a szerző ott folytatja a történetet, ahol az első művében befejezte: ételek, italok – s persze a lényeg, a mindezek mögött lévő, lassan elsüllyedő régi világ.

Rezeda Kázmér alakját Krúdy Gyula álmodta meg: azóta is a békeidők, s egy ikonikus polgári világ nosztalgikus szelleme lengi körül. Irodalom, zene, életfilozófia, és természetesen gasztronómia derűs kombinációja adja ennek a kötetnek a báját. A humorral megspékelt írások egy már-már feledésbe merült világba repítenek, felelevenítve az akkor természetesnek vélt értékrendet, szellemiséget...