Reök-Munkácsy levelek, 1865-1875

Munkácsy Mihály (Munkács, 1844. február 20. – Endenich, 1900. május 1.) Lieb Leó Mihály és Reök Cecília gyermekeként látta meg a napvilágot. 1850-ben előbb édesanyja, majd apja is meghalt, 1851-ben Békéscsabára került Reök Istvánhoz, anyai nagybátyjához. Asztalos inasnak kezdett tanulni Békéscsabán, majd a segédi bizonyítvány megszerzése után Aradra került.

Mélyről küzdötte fel magát, az asztalos legényből híres festő lett, aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította. A kor legnagyobb szociológusa is volt egyben, az európai és a magyar társadalom falusi és városi közösségeinek kiváló ismerője. Tanulmányozta és nagy műgonddal lefestette a sorsukba beletalált embereket. Európai, keresztény és magyar polgár volt egy személyben és zseniális tehetségű festő, de ahhoz, hogy hatalmas méretű életművét létrehozza, nagy szorgalom, megfeszített szellemi és fizikai tevékenység és megnyilvánulás kellett.

Romantikusan realista festő volt, aki mindig invenciókkal teli munkákat alkotott. Mindenki felismeri és elismeri a művészetét, nem kell magyarázni, belemagyarázni, megfejteni. Nagy méretű vásznain készítette el a kompozícióit, gazdag embertípus ábrázolásokkal, eszköztárakkal mintegy előrevetítve a XX. századi karakterszínészekkel, számos statisztával és pazar díszlet anyaggal dolgozó, gazdag kiállítású színes széles vásznú filmek világát...

Ez a kiadvány a Reök-ükunoka hiánypótló képes kötete! Munkácsy Mihály mélységekben és magasságokban bővelkedő életét úgyszólván minden magyar ember ismeri vagy ismerni véli. Pedig az „Emlékeim” címmel többször megjelent visszaemlékezései életének csak az első szakaszát ölelik fel. Addig a pontig, amikor tizenkilenc évesen megvált első, szeretett mesterétől, Szamossy Elektől, hogy annak tanácsa szerint a fővárosban, illetve a külföldi festőakadémiákon képezze tovább magát.

Innentől a további sorsa – magánélete és szakmai pályafutása – jobbára csak a leveleiben követhető nyomon, azok között is elsősorban a nagybátyjával, Reök Istvánnal folytatott levelezésében. Küzdelmes évek tanúságtételei ezek a levelek. A Békéscsabán élő „Pista bácsi” és családja volt Munkácsy számára az erkölcsi és szellemi referenciapont, és nem utolsósorban az otthon, ahova haza-hazatért, akkor is, amikor már régóta külföldön élt és alkotott.

Munkácsy életének soron következő évtizedéről van tehát szó, arról az időszakról, amikor a leginkább sorsdöntő változások történtek a szakmai karrierjében és a magánéletében egyaránt. Hiánypótló kötetünk ezt az életszakaszt a nagybácsi és nevelt fia levelezésén keresztül intim közelségbe hozva úgy mutatja be, hogy egyszersmind ráirányítja a figyelmet a nagybácsi által írott egyes levélrészletekre, amelyek nem csupán egy adott élethelyzetre reflektáltak, hanem feltételezhető, hogy ezen túlmenően is jelentős hatással voltak Munkácsy jellemének, művészetének alakulására.

A kötet természetesen közli magát a levelezést is, amely Reök István és Munkácsy Mihály között folyt, de előbbi fiának, Reök Ivánnak a sorai is bekerültek ebbe a rendkívüli képes kötetbe, amelyben korábban soha nem közölt fotók sorjáznak...

Ismerjük meg mi is!