Ostromnapló 1945

„Az ostrom szörnyűségei csak átmentek rajtam, még mindig nem éltem át őket: még nem nyúlok hozzájuk, még nem vagyok elég erős az elviselésükhöz...
Félek a tavalyi évtől. Úgy félek tőle, mintha előttem állna.”
(Illyés Gyula 1945. december végén)

Naplójegyzetek címmel több kötetnyi Illyés-naplót olvashattunk már eddig is. A magyar irodalom történetének egyik legfontosabb szépirodalmi alkotásai élnek a köztudatban dokumentumkötetekként. Az illyési szöveguniverzum legértékesebb részei közé tartoznak ezek a naplójegyzetek. Mint szépirodalom.

„Remélem most, az Ostromnapló erre a nagyszerű könyvsorozatra is fel fogja hívni a figyelmet. Hiszen aki kíváncsi előzményeire, és folytatására, kénytelen lesz kézbe venni ezeket a jegyzeteket. Érdemes Szépirodalmi értékként is beléjük tekinteni”.

Az elkészült Ostromnapló már önmagában is hátborzongatóan szuggesztív erővel bír, de ezt talán még fokozza az, hogy az Illyés-hagyatékban - hála Illyés Gyuláné gondosságának - szinte minden, az Ostromnaplóban említett tárgyi emlék megőrződött: fotók, levelek, plakátok, politikai szórólapok, igazolványok és engedélyek. Ezekből ez a kötet is tartalmaz néhányat.

A kötetben Illyés Gyula 1945. január 10. és 1945. április 24. közötti időszakban írt naplóját olvashatjuk.

Láthattam Pest égését
láttam a háborút
egy nép térdre esését
s hogy hulltan hova jut