Oroszlánkórus

Dragomán György - három regénnyel a háta mögött - az elmúlt 13 évben született novelláiból válogatott össze egy kötetre valót. Az Oroszlánkórus sok hangon szól, szenvedély és vadság tüzeli, és minden novellájában ott van egy regénynyi titok...

„Az ember épít egy világot, a novella kiszab belőle egy kicsit, de akkor működik az írás, ha mögötte ott a világ. Nálam sohasem válik el a novella a regénytől. Két regényem, A fehér király és a Máglya is úgy született, hogy novellákkal kezdtem” - mesélte a szerző.

A kötetben nem is egy olyan szöveg szerepel, ami az író szerint egy regény kezdete lehet. A 13 év terméséből legkorábbi a Húsleves című novellát rögtön A pusztítás könyve című regénye után írta. Már érlelődött benne a Máglya és A fehér király is: megjelenik benne egy kislányhang, amely inkább A fehér király Dzsátájának hangjához hasonló, de benne van egy kicsit Emma is, és kibomlik belőle egy családtörténet.

A novelláskötetbe beleszűrődnek a más könyvei miatt tett utazások, az élmények, amiket útinaplószerűen gyűjtögetett. Egy szöveg megalkotásához nagyon fontos számára, hogy ráérezzen a hangjára. „Több évig dolgozom egy regényen, így amikor úgy érzem, hogy megakadok, írok egy novellát és ez túllendít a holtponton...”

Az „Oroszlánkórus”-ba túlnyomó részt monológok, fő motívumként valamilyen módon a zenéhez kapcsolódó írások kerültek. A könyv címe az egyik novellaciklus egy alcíméből érkezett, felesége, a költő-író Szabó T. Anna választotta. „Azért tetszik ez a cím, mert sok hangon szólal meg a könyv, mindenki mondja a magáét, énekli a dalait, de az indulatos szavak és a zene vadsága is jellemzi, akárcsak a nehéz döntések bátorsága.”

Regényein dolgozva zenét hallgat, főleg monoton muzsikát agytisztításra... A hangok, a zene a ritmus fontos építőelemei az írásainak. „Ezekkel a novellákkal úgy voltam, hogy egyik-másik olyan, mintha maga is egy dal lenne.”

A Hevimetál című novellája egy metálos srác hangján szólal meg. „Ezt a szubkultúrát, ezt a nyelvet ismertem, én is tudtam úgy beszélni, ha akartam. Eleve vonzanak a szubkultúrák: érdekesek abból a szempontból, hogy saját nyelvet építenek.”

Az „Oroszlánkórus” című eme kiadványt a bátorság könyve iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, amelynek történeteit a ritmus élteti, az elbeszélések szereplői zenével győzik le a félelmet és a gyászt, megtanulnak erőt venni a szerelem és a sóvárgás fájdalmán...

Minden mondatban ott lüktet a Zene!...