Opus tripartitum — Magyarország szokásjogának hármaskönyve

Szerző: Werbőczy István

Opus tripartitum

Ár: 6 120 Ft · Raktáron

Adatok

Kiadó
Magyar Mercurius
Megjelenés
2025
Kötés
Kemény kötésű fűzött
Oldalszám
264 oldal
ISBN
9789639872455
Tömeg
532 g

Tripartitum (magyarul Hármaskönyv) néven ismert az a szokásjogi gyűjtemény, amelyet az országbírói ítélőmesterből nádorrá lett Werbőczy István 1504-ben kezdett el összeállítani és 1514-ben fejezett be. Lényege: a korabeli MAGYARORSZÁG JOGI SZABÁLYAINAK ÉS SZOKÁSJOGAINAK összesítése, rendszerezése és írásba foglalása. Ajánlott a jogi kérdések iránt érdeklődőknek, valamint akik mélyebb kontextusban is igénylik eme témakör megismerését... Tartalma áll: Előszóból (Prologus) és három részből (Partes), amelyek ismét címekre (Tituli) oszlanak. Az előbeszéd 16, az első rész 134, a második rész 86, a harmadik rész 36 címből áll. Az első részben van a híres: Partis primae titulus nonus, amely a nemeseknek négy kiváltságos és fő szabadságáról szól... Ismerkedjünk meg vele! - „Nemes Magyarország Szokásjogának Hármaskönyvével, amely hosszú évszázadokig, egészen 1848-ig a magyar rendi gondolkodás »bibliájának« számított...”

Leírás

Werbőczy István (Verbőc, 1458 – Buda, 1541) magyar jogtudós, királyi ítélőmester, királyi személynök, Magyarország nádora, a Tripartitum című törvénykönyv megalkotója...

II. Ulászló király Werbőczy István országbírói ítélőmestert bízta meg „az ország minden jogainak, törvényeinek, bevett és jóváhagyott szokásainak s rendeleteinek egybeszedésével, címekre és fejezetekre osztásával”. Az elkészült munkát az 1514. évi országgyűlés tíz jogtudós által átvizsgáltatta. Miután a bizottság a munkát helyeselte és „abban az ország törvényeit s jóváhagyott szokásait jó renddel és kellő módon összeírottaknak megismerte”, a munkát az 1514. évi LXIII. törvénycikk helyeselte, és a király is megerősítette. Az 1514. évi Dózsa György-féle parasztfelkelés miatt azonban hirtelen megváltozott a helyzet, a királyi jóváhagyást tartalmazó okmányra nem került pecsét és nem hirdették ki, így nem is emelkedett törvényerőre.

Miután a király e hiány pótlása nélkül 1516-ban meghalt, Werbőczy a munkát 1517-ben Bécsben saját költségén, Johann Singriener nyomdájában kinyomatta. A pecsét hiánya ellenére a Hármaskönyvet más jogszabálygyűjtemény hiányában alkalmazni kezdték a bíróságokon, és a későbbiekben mint szokásjog érvényesült. Erdélyben a Tripartitumot több fejedelem is a beiktatási eskütétel során megerősítette: Báthory András 1599-ben, Rákóczi Zsigmond 1607-ben, Báthory Gábor 1608-ban, Barcsay Ákos 1658-ban, Kemény János és I. Apafi Mihály 1661-ben. A Diploma Leopoldinum 3. pontja Erdély törvényei közé sorolta...

„A Hármaskönyv a hazai jog legtekintélyesebb forrásának jelentőségéhez jutván, arra a törvényhozó, bíró, jogtudós s egyáltalán mindenki reá szorult, a ki a joggal akár a gyakorlat, akár az elmélet terén foglalkozott”.

Tehát Tripartitum (magyarul Hármaskönyv) néven ismert az a szokásjogi gyűjtemény, amelyet az országbírói ítélőmesterből nádorrá lett Werbőczy István 1504-ben kezdett el összeállítani és 1514-ben fejezett be.

Lényege: a korabeli MAGYARORSZÁG JOGI SZABÁLYAINAK ÉS SZOKÁSJOGAINAK összesítése, rendszerezése és írásba foglalása.

A „Werbőczy István Hármaskönyve” című eme kiadványt a jogi kérdések iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, valamint azok számára, akik mélyebb kontextusban is igénylik a témakör megismerését...

A munka áll: Előszóból (Prologus) és három részből (Partes), amelyek ismét címekre (Tituli) oszlanak. Az előbeszéd 16, az első rész 134, a második rész 86, a harmadik rész 36 címből áll. Az első részben van a híres: Partis primae titulus nonus, amely a nemeseknek négy kiváltságos és fő szabadságáról szól...

Ismerkedjünk Meg Vele! - „Nemes Magyarország Szokásjogának Hármaskönyvével, amely hosszú évszázadokig, egészen 1848-ig a magyar rendi gondolkodás „bibliájának” számított...”

Ezeket is ajánljuk