Művelődési intézményeink jövőjéről

Friedrich W. Nietzsche (Röcken, Németország, 1844. október 15. – Weimar, Németország, 1900. augusztus 25.) német klasszika-filológus, egyetemi tanár, filozófus, (aforisztikus stílusban alkotó) költő, zeneszerző. Mindig vitatott gondolkodónak számított. Filozófiája, művészetfelfogása rendkívül nagy hatású, sok szerzőt, művészt megihletett.

Életfilozófiájával az individualizmus képviselője, az egzisztencializmus egyik előfutára Kierkegaard és Schopenhauer mellett. Kritizálta a korabeli értékrendet, különösen a kereszténységet, a szocializmust, a darwinizmust. Különc zseniként került be a történelembe. Szenvedélyes elkötelezettség, radikális újítási akarat, nyelvi mágia jellemzi a munkásságát...

Annak az olvasónak, akitől várok valamit, három tulajdonsággal kell rendelkeznie:

• nyugodtnak kell lennie és sietség nélkül olvasnia,
• nem kell mindig önmagával és a saját műveltségével előhozakodnia,
• s végül, befejezésképpen, ne várjon tabellákat eredmény gyanánt.

Én nem ígérek tabellákat és új órarendeket a gimnáziumok és a reáliskolák számára.

Inkább csodálom azok túláradó erejű természetét, akik képesek az egész pályát átmérni, az empíria mélységeitől fel egészen a voltaképpeni kultúrproblémák magaslatáig, és aztán onnan újra le a legszárazabb szabályzatok és a legtetszetősebb tabellák lapályáig...
(Nietzsche)

A „Művelődési Intézményeink Jövőjéről” című ezen kiadványt Nietzschének a bázeli egyetemen - az európai művelődés területének problémáiról - tartott előadásai, máig érvényes kérdésfelvetései és megállapításai iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk.