Mithras misztériumok — Egy letűnt misztérium-vallás eredete, történelme, tantételei - Bíró Lajos ajánlásával, előszavával

Könyvünk, amelyben a Mithra-vallás eredetével és történetével kívánunk foglalkozni, nem törekszik arra, hogy a pogányság bukásáról adjon képet.

Nem kíséreljük meg, még csak általánosságban sem, hogy megkeressük azokat az okokat, amelyek a keleti vallások Itáliában való meghonosodását magyarázzák; és azt sem igyekszünk bemutatni, hogy tanításaik, amelyek sokkal aktívabb erjesztő hatásúak voltak, mint a filozófusok elméletei, hogyan bontották meg a nemzeti hitet, amelyen a római állam és az egész ókori élet nyugodott, és hogy az általuk szétzilált építmény lerombolását végül a kereszténység végezte el.

Nem vállalkozunk itt arra, hogy a bálványimádás és az erősödő egyház között vívott harc különböző fázisait nyomon kövessük; ez a hatalmas téma, amelyet remélhetőleg egyszer majd megközelítünk, meghaladja a jelen munka kereteit.

Mi itt e döntő forradalomnak csak egy korszakával foglalkozunk, és az a célunk:

hogy a tőlünk telhető legnagyobb világossággal megmutassuk, hogyan és miért nem sikerült egy bizonyos mazdeus szektának a cézárok korában a birodalom uralkodó vallásává válnia...

Franz-Valéry-Marie Cumont (1868–1947) belga régész, történész, filológus Mithra misztériumai című könyvének (Les Mystéres de Mithra) megjelentetése reményt ad arra, hogy ezzel végre elkezdődik – és majd folytatódik – a magyar könyvkiadás legnagyobb adósságainak törlesztése. Mert ugyan a legfontosabb gnosztikus és hermetikus szövegek már hozzáférhetők magyarul, de még mindig hiányoznak az ókori misztériumvallásokat tárgyaló, bemutató művek (mint például Kerényi Károly Eleusis-a), amelyek segíthetnék szellemi identitásunk visszanyerését, az ókori magyar szellemiség, a „szkíta bölcsesség” megismerését. Ugyanis legnagyobb szükségünk lenne az anamnézisre, az egykori önmagunkra való visszaemlékezésre, amelyet ezek az alapvető művek segíthetnének.

A szkíta bölcsességből származhat a manicheizmus, valamint a thrák-szkíta gyökerű orfizmus, amelyből aztán a püthagoreizmus és Platón filozófiája is kisarjadt. Az újplatonista Oracula Chaldaica (Káldeus Orákulum) pedig az egyik legjelentősebb szentkönyv volt, amelyből sajnos csak töredékek maradtak fenn. Mithra misztériumvallása számunkra azért is lényeges, figyelemreméltó, mert Cumont szerint iráni-káldeus gyökerű és a Kis-Ázsiában megtelepedett kappadókiai mágusoknak is közük lehetett e misztériumkultusz kialakulásához. A mágus törzs pedig sosem volt perzsa, hanem méd-szkíta eredetű.

A hét beavatási fokozat, az állatmaszkok rituális használata, a táltos-hősök küzdelme bika alakban vagy éppen a bika ellen (mint Arany János Toldijában), a hajnali és a déli nap felé fordulás imával stb. a mi őshagyományunkból, ősvallásunk fennmaradt részleteiből ismert párhuzamai lehetnek e beavatási misztériumnak.

A kutató-író néhány pejoratív megjegyzéséből sejthető, hogy ő sem tudta mentesíteni magát korának szkeptikus szemléletmódjától, de szerencsére ez nem akadályozta meg abban, hogy korrekt leírást adjon e vallásról, amelynek emlékeit két vaskos kötetben dolgozta fel korábban.

A fertőrákosi Mithras-szentély az ókori pusztításokat szerencsésen elkerülte. Az építményt 1866-ban fedezték fel, de felújítása csak 1992-ben történt meg. Ennek az ókori „pogány” templomnak a csendes áhítatában időzni valóban különleges élmény.

Bíró Lajos