Misztikum csomag - 4 könyv — Tartalma: A globális elme - A Szfinx eredete - A Hattyú csillagkép kulcsa - Az anunnakik impériuma

EDDIG SOHA NEM LÁTOTT KÜLÖNLEGES CSOMAGAKCIÓBAN - UTOLSÓ LEHETŐSÉG ILYEN ÁRON HOZZÁJUTNI -KIZÁRÓLAG A KÉSZLET EREJÉIG

A Misztikus csomag tartalma:

A globális elme (keményborítós)
A Szfinx eredete (keményborítós)
A Hattyú csillagkép kulcsa (keményborítós)

Ismertetők a csomag könyveihez:

A globális elme:

• Egyenes és merőleges vonalak nem találhatók a természetben, tehát, honnan származnak?
• Milyen tudatosság-váltás történt az emberiséggel, ami a négyszögletes építési módszereket, a lineáris szervezettséget eredményezte, valamint az írott nyelvet, a piramis-építést, a matematikát és a művészetet létrehozta?

Carl Calleman részletes választ ad ezekre a kérdésekre, feltárja a globális elme kvantum-evolúcióját és holografikus rezonanciáját az emberi elmével.

• Megvizsgálja, hogy az agyunk nem gépként gondolkodik, hanem az egyéni tudatok a globális elméből merítkeznek, amelyek holografikus letöltéseket hoznak létre, hogy az emberi tudatot az új kozmológiai körülményekhez igazítsák.
• Megmagyarázza, hogy a maja-naptár hogyan tervezi meg ezeket a letöltéseket a történelem folyamán, és hogy a globális elme az egyén helyett képes a civilizációk felemelkedésére és elpusztítására.
• Megmutatja, hogy a (Hosszú Számítás szerinti) maja hatodik hullám elején Kr.e. 3115-ben a globális elme lehetővé tette az emberi lények számára a térbeli kapcsolatok koncepcionálását az egyenes és a merőleges vonalak tekintetében, megindítva ezáltal a piramisok és a megalitok világszerte történt megépítését. Elvezette az emberiséget a modern civilizáció felemelkedéséhez.
• Tanulmányozza a gízai Nagy Piramis (Egyiptom) és a Chichén Itzá piramis (Mexikó) szimbolizmusát, megvizsgálja a hatodik hullám emberei (az ókori egyiptomiak, sumérok, dél-amerikaiak és ázsiaiak) és az 5. hullám barlangfestői közötti különbségeket.
• Bebizonyítja, hogy a globális elme mindig a Föld belső magjához kapcsolódik, és azt tárgyalja, hogy az agy két féltekéje párhuzamos a Kelet és a Nyugat civilizációival.

A modern emberi lélek történelmi, pszichológiai, geofizikai és neurológiai gyökereit kutató Calleman bemutatja, hogy a korai civilizációk tanulmányozása a tudatfejlődés megértésének eszközét kínálja.

TARTALOM:

ELŐSZÓ

- 1. Az emberi elme hajnala:

Honnan származik az emberi elme? - A Nagy Piramis - Piramisépítés világszerte, és ennek kapcsolata a maja hosszú számítással - A drámai esemény, ami aktiválta a globális elmét - A maják és az aztékok világtérképei - Az egyenes és merőleges vonalak jelentősége - A nyolcas tagozódás visszatükröződései a Közel-Keleten - A nyolc részre osztás tükröződései a Távol-Keleten - A Nagy Piramisba ágyazott matematikai és fizikai állandók - A társadalom összehangolása a mennyek hatalmával - Hogyan hozta létre a civilizációt az elme új szerveződése? - Bábel tornya és az özönvíz - A mennyei nyolcas tagolás későbbi alakulása - Az elme diadala az anyag fölött

- 2. A maja naptárrendszer:

Fizikai Vs. matematikai naptár - Az ősi maja naptárrendszer eredeti funkciója - A maja naptár megfejtése - A civilizációk folytonos felemelkedése és hanyatlása - A világtörténelem egysége - Amint fent, úgy lent - Az univerzum hierarchikus szerveződése - A globális elme váltakozó polaritása - A nyolcas tagozódású földgolyó központi rácsa - A négy égtáj hatalma és Európa felemelkedése - Matematikai bizonyíték

- 3. A Tollaskígyó - a naptár teremtője:

A mezoamerikai kontextus - Ki volt valójában a Tollaskígyó? - A Chiczén Itzá-i piramis jelképrendszere - A kilenc szél - A teremtés mátrixai - Az egyetlen uralkodó: a Tollaskígyó - Ketzakóatl rejtélyének magyarázata

- 4. Az ősemberbe zárva:

Átmenet az állatból az emberbe - Az evolúció ötödik hulláma - A barlangrajzok felfedezése - Kik voltak az „Én-ek” akik a barlangokban festettek? - A nyolcas tagozódás előtti művészet - Miért haltak ki az óriásemlősök? A mezőgazdasági forradalom kialakulása a hatodik hullám előtti elme hatására - Óriási kőszobrok - Őseink ismeretlen hatalma - A teljes kör - A Tollaskígyó keletre száll - Amikor egy civilizáció nem ereszt gyökeret

- 5. A globális elme kapcsolódása a Földhöz:

Tudat és az elme - A tobozmirigy - A lélek lakhelye - Az emberi agy együttrezgése a Föld légköri-geofizikai rendszerével - A Föld héjai és a mentális állapotok természete - A Föld belső magjának hemiszférikus polaritása - Kristályos Vs. sima gondolkodás - A keleti és a nyugati féltekék középső hosszúsági fokai - Mi történik, ha a Földdel való együttrezgést megzavarja valami? - Az agy, mint a globális elme vevőkészüléke

- 6. Az elmeszféra geometriájának néhány következménye:

Az emberi elme meghatározása és természete - A festőművészet története: motívumok és realizmus - A festőművészet története: a tér három dimenziója - A naptárak és idővonalak története: az idő lineáris dimenziója - Az írott nyelv történelmi szerepe - Az írás, mint a tér és idő lineáris dimenzióinak egyesülése - A mértékek története: az elmeszféra véges sugara - A pénz: a mentális összehasonlítás története - Az elme néhány elidegenítő aspektusa

- 7. Összefoglalás:

Paradigmaváltás a hosszú számítás 13. baktumja végén - Az elme és az agy független eredete - A globális elme szent geometriája - Egy alternatíva a civilizáció felemelkedésének hagyományos nézetéhez - Miért nem jelentek meg a korai civilizációk előbb? - Az egyiptomi piramisok üzenete - A globális elme univerzális inspirációja - Kapcsolatunk a Földdel - Normális „paranormális” jelenségek - A halhatatlanság küldetése - Az elme kvantummezeje - paradigma önmagunk és a világ átalakulásához - Összefoglalás

- ELSŐ FÜGGELÉK:

A 2011-ES MAJA NAPTÁR - A korszakváltás

- MÁSODIK FÜGGELÉK:

A biológiai evolúció rövid összefoglalása

- A SZERZŐRŐL - VÉGJEGYZETEK - BIBLIOGRÁFIA

A Szfinx eredete:

Schoch és Bauval, a két óriási népszerűségnek örvendő tudós tette egybe kutatásait a Szfinxxel kapcsolatban, amellyel végérvényesen lerombolják a köré épített hazug történelmet. Bizonyítják a szoros kapcsolatot a Szfinx, a piramisok és Göbekli Tepe között, ideértve a különös összefüggéseket is a csillagképekkel, illetve vadonatúj eredményeket publikálnak az ősi Egyiptommal kapcsolatosan.

A Nagy Szfinx egy lenyűgöző, ikonikus emlékmű, mely valószínűleg a bolygónk legismertebb szobra is egyben. A szerzőpáros arra a következtetésre jutott: hogy vele kapcsolatban valami nagyon alapvető hiányosság található az egyiptológiai elméletben, a szfinx keletkezése okát és idejét illetően. Elemzéseiket ebben a kötetben közölték.

A könyv alapos együttműködés eredménye, ugyanakkor két olyan tudós munkája, akik különböző háttérrel, képzettséggel és tapasztalatokkal rendelkeznek. Az Olvasó fejezetről fejezetre haladva hol egyikük, hol másikuk hangját hallja a könyvben. Ezek kiegészítik egymást, és harmonikusan illeszkednek. Néhány esetben átfedés van a témák és a jellegzetes megfigyelések között, amelyeket mindketten a saját nézőpontjukból érintenek, megerősítve egymás munkáját és eredményeit. A tudósok számára a megerősítő elemzések felettébb fontosak, mint a jó kutatás nélkülözhetetlen feltételei.

A szöveg mellett számos fénykép és egyéb illusztráció is található a könyvben, többek között számos ókori alkotás, olyan fontos részletekkel, melyek ma már nem világosak, vagy az idők homályába vesztek.

Több függelék is tartozik a könyvhöz, melyek megerősítik a szövegben foglaltakat, és belemerülnek bizonyos részletekbe, amelyek túlságosan technikai jellegűek, vagy épp túl homályosak ahhoz, hogy a fő szövegben helyet kapjanak. Ezeket a függelékeket önállóan is lehet olvasni, mint cikkeket (több közülük eredetileg annak is íródott); ugyanakkor kiegészítik egymást is, és a könyv fejezeteit is.

A függelékekkel együtt az olvasó rendelkezésére áll egy tudásanyag, amiben elmerülhet, és aminek alapján értékelheti a tényeket, melyek a szfinxről szóló elméletek alapját képezik.

Lényegében ez a könyv nem csupán az elemzéseiket és következtetéseiket adja át, hanem alapvető adatokat és fogalmi eszközöket is, hogy az olvasó is levonhassa a saját következtetéseit. Az élet sok területén igaz, hogy minél több energiát fektetünk valamibe, annál többet kapunk. Ezt észben tartva gondolhatnak úgy erre a könyvre, mint érdekes olvasmányra, és átfuthatja a fejezeteket, vagy tekintheti intellektuális kihívásnak is, és elmerülhet a szöveg mellett a függelékekben is.

„Mi mindenesetre azt szeretnénk, hogy könyvünket elolvasva új megvilágításba kerüljön a szfinx rejtélye”.

Részletek a kötetből:
... Ha Egyiptom szisztematikus, széleskörű és összefüggő tudományos, vallási, művészeti és filozófiai rendszere (mert az volt, ahogy ezt Schwaller de Lubicz állította, és West is részletezte könyvében) nem az egyiptomiak munkájának gyümölcse, hanem csak úgymond rájuk szállt (amelyet valószínűleg azért újraformáztak és igényeikhez igazítottak), akkor ez a rendszer egy olyan korábbi civilizáció gyümölcse, mely igen magas szintű tudással kellett, hogy rendelkezzen...

Más szavakba öltve, ez az alternatíva újra felveti „Atlantisz” létezésének régi kérdését... maga a szó, „Atlantisz” puszta említése is sok tudományos körben már eleve rossz óment jelent. Ha az ember azt akarja, hogy komolyan vegyék, még véletlenül sem asszociálhatták az „Atlantológusok csoportjával vagy tekinthettek rá úgy, mint valaki, aki esetleg Atlantisz után kutatna”...

A Nagy Szfinx kutatásának kezdeti éveiben elhatárolódtam attól, hogy Atlantisz koncepcióját nevesítsem, és ha elkerülhetetlen volt, legfeljebb mint az „A”-szó utaltam rá. Ma, évtizedek elteltével, már jobban hiszek az atlantiszi elméletben, bár most sem egy konkrét földrajzi területként vagy helyként értelmezem, hanem sokkal inkább úgy, hogy létezett valaha egy kifinomult civilizáció már azelőtt a kor előtt is, mikorra a konvencionális archeológiai elgondolás a civilizáció létrejöttét teszi...

A Szfinx életkora körüli vita egy jó évtizedre az enyves csapdába tűnt landolni... Mindez teljességgel megváltozott, amikor a Törökország délkeleti régiójában található Göbekli Tepe lelőhely a régészeti közösség és a nagypublikum érdeklődésének középpontjába került. West, feleségem (Catherine Ulissey) és én Göbekli Tepe-t legelőször 2010-ben látogattuk meg, de Katie és én azóta már többször visszatértünk oda. Ez a megalitikus tartóoszlopok és kőből kirakott körök díszes vésésű és szándékosan eltemetett gigantikus komplexuma adta meg a választ az oly sok évvel, Lehner által feltett kérdésre. Göbekli Tepe az önállóan álló bizonyítékunk arra (a Szfinx származási idejének újradatálásán túl), hogy egy nagy tudású, magas kultúrájú civilizáció már igenis létezett több ezer évvel korábban, mint ahogy azt a civilizáció létezéséről eddig hittük.

Ráadásul Göbekli Tepe eredetét cirka i.e. 9700-ra, az utolsó nagy jégkorszak végére teszik, ami tökéletes egyezést mutat Platón kronológiájával, amely szerint Atlantiszt természeti erők pusztították el. És valóban, az utolsó nagy jégkorszak végén több természeti katasztrófa is történt, amelyeket, (újfent: bizonyítékokra alapozva) úgy vélem, hogy egy szignifikáns napkitörés, vagy azok egész sorozata okozott... Itt fontosnak érzem egyértelműen kihangsúlyozni, hogy párhuzamosan azzal, ahogy egyre több adat akkumulálódott számunkra, az évek folyamán úgy változott a legjobb becsléseim szerinti időpont a Szfinx keletkezési idejét illetőleg.

Eredetileg, még 1990-1991-ben úgy gondoltam, ez körülbelül időszámításunk előtti legalább az ötödik évezred intervallumára datálható. Később újrakalkuláltam, és úgy véltem inkább i.e. 7000-5000-ig bezáródó korszakra tehető a Nagy Szfinxnek az a megformálása, amilyen formában azt most is ismerjük...

Már sokkal jobban megértettük, mi is történhetett az utolsó nagy jégkorszak végén, és hogy miért váltak az akkori civilizációk porrá, s gyakorlatilag teljesen elfeledetté (csupán néhány, generációról generációra továbbszálló emlékfoszlány maradt fent, mint például az „aranykor” és Atlantisz történetei). Egy olyan civilizáció feltűnése még az utolsó nagy jégkorszak előtt, amely létezésének az a napkitörés (vagy napkitörések sorozata) vetett véget, amely a nagy jégkorszak végét is eredményezte i.e. 9700 környékén...

A Hattyú csillagkép kulcsa:

Negyvenötezer évvel ezelőtt, Dél-Szibériában, az Altáj-Szajan hegység szorosában vagyunk. A hideg hajnali ködből, a magas sziklák közül hirtelen négy magas, sötét alak lép elő. Néhány méter távolságban állnak egymástól, és az egyetlen ösvény felé néznek, amely a hegyvidék központi fennsíkjához vezet.

Mindegyikük hatalmas termetű, 2,15 méter magasak. Óriási birkózókra emlékeztet az alkatuk, a széles válluk és a testüket tetőtől talpig fedő bőrruházat és bundák csak még termetesebbnek mutatja őket. A fejük is hatalmas, hosszú és széles az arcuk, erős az állkapcsuk. A bőrüket nagyrészt ruha fedi, de ami kilátszik, az barna, hosszú, kócos hajuk pedig vagy sötétbarna, vagy szalmaszőke.

Idegenszerű megjelenésüket fokozza a nagy orruk, és különös szemük. Pupillájuk koromfekete, íriszük olyan halvány, hogy szinte fehérnek tűnik. Ruházatukat hosszú, sötét tollak ékesítik, meg-meglibbennek a napfelkeltekor támadt fuvallatban.

Ők a gyenyiszovai emberek, egy ősi nép, akikről a huszonegyedik század első évtizedéig nem is tudott az emberiség. Dél-Szibériában, az Altaj hegységben találtak rá a maradványaikra egy barlangban.

A sziklás szorosban álló négy alak valakiknek az érkezését várja. Új nép jön, valami távoli tájról, onnan, ahol a Nap nyugszik. Az új nép csoportjai egyre közelebb merészkedtek a gyenyiszovaiak hegyi menedékéhez, és most már látni lehetett, ahogy a magaslatok felé vonulnak. A betolakodók alacsonyabb, törékenyebb termetűek, a bőrük sötétebb, a fejük kisebb, az arcuk hosszúkásabb. És egészen más az életfilozófiájuk. Új területeket foglalnak el, kiaknázzák a természet erőforrásait, majd egyre növekvő népességükből csapatokat küldenek további területek elfoglalására.

Évezredek óta így terjeszkednek, találkoztak és keveredtek már a nyugati tájak Régi Népével is, akiket egyszer majd Neandervölgyi emberekként ismer az utókor.

A Régi nép évezredek óta él az eurázsiai kontinensnek a nyugatabbra eső tájain, míg a gyenyiszovaiak megelégedtek a kontinens keleti részével. Az Új Nép most megérkezett az Altáj-Szajan régióba, és ez lesz az első találkozásuk a gyenyiszovaiak kis csoportjával...

Az Új nép vezetője nem tudja, mitévő legyen.

• Támadja meg ezeket a fatörzsekre emlékeztető idegeneket?
• És ők miért nem támadnak?
• Ami pedig még különösebb… miért nincs fegyverük?
• Miféle különös varázslat ez?
• Talán sámánok, akiknek nincs szüksége fegyverre?
• Vajon a tekintetükkel is képesek ölni?
• Vagy szellemeket küldenek a betolakodók családja ellen?

Igen, a gyenyiszovaiak valóban sámánok voltak. Tudták, hogy ha összezavarják vagy elbizonytalanítják az Új Népet, akkor azok kétségbe vonják majd a saját terveiket. Úgy tűnik, ez hatásos. A betolakodók nem közelednek tovább. Hiába hadonászik a vezérük, a gyenyiszovaiak nem mozdulnak, csak állnak tovább, és figyelnek.

Az Új nép megretten a gondolatra, hogy ellenségeik hatalmas varázslók, és hirtelen megfutamodnak. Eltűnnek a szorosban, amerről jöttek. A gyenyiszovaiak győztek. De jól tudják, hogy az Új Nép nemsokára nagyobb csapatokkal fog visszatérni. Végül elözönlik a gyenyiszovaiak világát, és végeznek velük. Ez talán évtizedekbe, talán évszázadokba telik, esetleg akár évezredekbe is, de meg fog történni...

A jövőben a mély, ősi bölcsesség, amit a gyenyiszovaiak nemzedékek százain át gyűjtögettek, az Új Népre száll majd. Általuk fognak tovább élni a gyenyiszovaiak. De nem hódítással, háborúval alakul így, hanem keveredéssel. A gyenyiszovaiak utódai hibridek lesznek, egészen megújult elmével, és a közösségeik virágozni fognak nemcsak a Régi Világban, de még a távoli amerikai kontinensen is.

Sajnos a gyenyiszovaiak létezése feledésbe merül, és évezredekig senki nem tud majd semmit róluk. Egy napon azonban, ahogy a próféciák is megmondták, újra felemelkednek majd, és mindenki megtudja, miként ringatták ők a civilizáció bölcsőjét. Akkor majd megismeri a világ a gyenyiszovai örökséget.

Valahogy így képzeljük el a modern ember (Homo sapiens) és az utolsó gyenyiszovaiak (talán Homo sapiens altaiensis) találkozását annak alapján, amit a kevés leletből tudunk a megjelenésükről, genetikájukról, vívmányaikról. A helyi folklór emléket állít hajdani életüknek a térségben.

Őseink és a gyenyiszovaiak között a találkozás talán így zajlott, talán másként, de nagy valószínűséggel 45 000 évvel ezelőtt történt, vagy az Altáj-hegységben, ahol fosszilis maradványokat találtak a régészek a Gyenyiszovai Barlangban, ahol a gyenyiszovai emberek éltek, vagy pedig kicsit északabbra, a Szaján-hegység nyugati részén...

Az itteni legendák óriásokról beszélnek, akik a Jenyiszej és Abakán folyók medencéjében éltek. A Hakasz köztársaságban Akh Kharakh, vagy „fehér szemű nép” néven ismerik őket, és elbeszélik, hogyan építettek a világon elsőként ezek az óriások kő erődítményeket, öntözőcsatornákat, gátakat, hidakat, sőt, még isteni dallamokat is játszottak a hangszereiken.

Az óriásokról adott leírás jól illik arra, amit a gyenyiszovai emberekről tudunk, akik többszáz évezreden át éltek Dél-Szibériában, mielőtt úgy 40 000 évvel ezelőtt eltűntek volna. A Kelet- és Dél-Ázsia, Indonézia, Ausztrália, Melanézia és Mikronézia népességén végzett DNS elemzés elárulja, hogy a gyenyiszovaiak keveredtek a területeiken áthaladó korai modern emberekkel.

Fontos kiemelni, hogy a gyenyiszovaiak kapcsolatban állhatnak az emberi viselkedés hirtelen fejlődésével, ami Dél-Szibériában a 20 000 és 45 000 évvel ezelőtti időszakban történt. Ekkor készültek a világon az első, madárcsontból faragott furulyák, akkor alakultak ki az első települések, fejlődött a vadászat, új szerszámok jelentek meg, köztük a mikropenge technológia, és a kőmegmunkálás új formája, a pattintás.

Ezen kívül bizonyítható, hogy az Altáj-Szajan térségben élő korai emberek ismerték a hosszú távú napfogyatkozási ciklusokat. Ezt a tudást bonyolult, számításokra alapuló naptárrendszer kialakítására használták, ami az ősi világ vallási életét, kozmológiáját mélyen átitatta. Minden jel arra mutat, hogy a nagy naptárrendszer Dél-Szibériában keletkezett, és talán a gyenyiszovaiak letűnt világának öröksége.

Lenyűgöző bizonyítékok utalnak arra, hogy a hosszú távú ciklusok váltakozásáért, és a hiedelmek szerint létező, a Napból, a Holdból és a csillagokból sugárzó, emberi fül számára nem hallható hangokért felelős kreatív erőt egy kozmikus madár képviselte, melynek jelképe az éji égen a Hattyú csillagkép volt.

Idővel a technológiai, kulturális és kozmológiai vívmányok, amelyek először Dél-Szibériában jelentek meg a 20 000 és 45 000 évvel ezelőtti időszakban, elérték a kerámia előtti neolitikum korszakában Délkelet-Anatóliát is, és olyan kultuszközpontokban indulnak virágzásnak, mint amilyen a Göbekli Tepe volt. Innen dél felé terjedve jutottak Levante térségébe és Észak-Egyiptomba. A Nílus partjain Kr.e. 8500-8000 körül Helwan válik új otthonukká. Ma Helwan egy virágzó ipari város Kairótól közvetlenül délre.

De szinte bizonyos, hogy itt, az ókori, pre-dinasztikus Egyiptomban kezdődött el igazán, és a fo…