Mire a fák megnőnek - A kastély árnyékában

Egy kötetben jelenik meg Wass Albert két összetartozó műve, ezúttal az eredeti első kiadások szövege szerint.

- Maradjatok a földhöz nőve s folytassátok békével a munkát, amit mi húsz esztendővel ezelőtt elkezdettünk. S a szerencse, a vagyon, ami ebből a munkából kinőtt, ne legyen számotokra lépcső, melyen keresztül fölemelkedni vágyjatok a bécsi Burgból áradó, idegen fényesség szemfényvesztő köreibe.

Kulcs legyen csupán a szerencse és a vagyon, egyszerű kulcs a kezetekben, magatok és népetek számára, az élet virágoskertjének kapujához...

A 48-as és a kiegyezéskori nemzedék meghasonlásának hű tükre ez a kötet.

„Dúlás, rablás áldozata lett mindaz, amit egész nemzedékek tudással, nehéz és kitartó munkával teremtettek. Jogtalanul, méltatlan tulajdonba kerültek a birtokolt javak, miközben egykori gazdáik az elnyomás kegyetlen börtönében sínylődtek.

A forradalom leverőinek fogságából hazatérő erdélyi nemes, báró Varjassy István felperzselt kastélyának romjain, a Mezőség adta lehetőségekkel élve, hű embereinek segítségével vág neki, hogy újjáépítse fából, téglából, cserépből, de leginkább lélekből mindazt, amit ő és az imádott szülőföldje elveszített. És tette mindezt az elnyomó császári uralom legszigorúbb terrorja közepette, amikor az élet a hatalom szűk korlátai közé szorult, és akkor is, amikor a magyarság birtokolta környező földek ilyen-olyan fondorlatok nyomán kezdtek román kézre jutni.

És mire az újrakezdéskor ültetett csemeték igazi fákká nőttek, minden a régi értékek helyreállását sugallta.”

A „Mire a Fák Megnőnek” című eme kiadványt Wass Albert műveit kedvelő, adott esetben azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akiket a Szamos völgyében meghúzódó kis falu, Doboj lakosai: magyarok, románok, szászok és zsidók küzdelmein keresztül a magyarság sorsának alakulása, a XIX. századi Habsburg elnyomás világában tartott nemzeti és családi önvizsgálat írói megjelenítése érdekel, az 1848-49-es szabadságharc leverését követő időktől a hatvanas évek elejéig.

„Wass Albert Történelmi Regénye az Eljövendő Szabad Magyarországért Folytatott Küzdelem Példázata...”

A Mezőség (románul: Câmpia Transilvaniei) folyókkal határolt erdő nélküli dombvidék Romániában, Erdélyben, az Erdélyi-medencében, Kolozs, Maros és Beszterce-Naszód megyék egymással érintkező vidékein. Lakossága ma vegyesen magyar és román, a korábban az északkeleti részen (Nösnerland) lakó szászok 1945–1992 között jórészt kivándoroltak. Kulturális tájegység: hagyományos magyar kultúrája többek közt a néptáncairól híres...

Wass Albert ebben a művében a „Mire a fák megnőnek” című regényének történetét folytatja.

Egyetlen család környezetében, egy mezőségi tanya verőfényében és a vele szomszédos kastély árnyékában rá tud tapintani a Kiegyezéstől a Békeidőkig tartó korszak belső életére, mozgató eszméire és tévedéseire.

Csak a líra szépsége tudja esztétikailag megszerettetni velünk ezt a súlyos vádirattá komorodó epikát.

„Bizony, öreg vagyok, és nem ebbe az országba való. Ahol vakok hajtják a szekereket, süketek lesik a hangokat és némák beszélnek csak igazságról. Magyarnak lenni ma annyi, mint süketnek, vaknak és némának lenni”.

Ezt vallja az író eszméinek szóvivője, a fanatizmusért nyugdíjba kényszerült református tiszteletes.

„A Kastély Árnyékában” című eme kiadványt Wass Albert műveit kedvelő, adott esetben a Kiegyezéstől a Békeidőkig tartó korszak élete, eszméi, tévedései, a nyomasztó és nyomorúságos társadalmi viszonyok, azokon belül is a verőfényes tanya és a szomszédos kastély árnyékának kontrasztja, annak lírai szépségű írói megjelenítése iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.