Miért nem lettem...?

Temesi Ferenc (Szeged, 1949. november 30. –) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, műfordító, drámaíró, forgatókönyvíró. Eme novelláskötetében híres, hírhedt és névtelen emberek vonulnak fel, élők és holtak, akik így vagy úgy, de meghatározóak voltak az író életében.

Kitárulkozó életfoszlányok, olykor humoros, máskor fonákos történetek, melyekből-melyekkel formálódott Temesi alkotói világa. Az emlékek maguk is építőköveivé váltak a Kossuth-díjas szerző regényekből novellákba, novellákból regényekbe át- meg átjáró történeteinek.

Ady Endre, Helyey László, Boncz Géza, Dankó Pista, Veress Miklós, Bartók Béla, Lou Reed, Weszely Ernő, Marshall McLuhan, Sára Sándor... csak néhány nagy név. De ott ülnek Temesi asztalánál a korán elhalt festők, megannyi alkotó- és osztálytárs, barát és kolléga, kínai bölcs és keresztény szent, sakkozó, kocsmai cimbora, meg ismeretlen edző, kinek nevét Temesi mentette meg az öröklétnek.

A háttérben persze felsejlik a családi kötelék: az apa, az anya, a testvér alakja, a nagyanya, kinek aranyfogait a fegyőrnők verték ki Rákosi börtönében, és a gyönyörű Kati, akit az 5-ös út a 38-as kilométerkőnél az örök szerelem világába vitt...

A „Miért nem lettem…?” már a címével nyomatékosan utal az önéletrajzi jellegre, hiszen a cím első fele után valamilyen foglalkozás vagy magatartás következik. Tárcaregénynek, novellafüzérnek, önéletrajznak is különleges, hiszen egyik elem sem mondható központinak benne. Önéletrajzként feltehetően ez a legkevésbé átalakított Te­mesi-próza, de korántsem a hiteles önéletrajzi elemek jelentik benne a lényeget, hanem az írói szemlélet, amelyik az élet hétköznapi és metafizikai megértésére törekszik. Ne feledjük: „a jósors és a balsors szomszédok”...