Mi haszna az együttműködésnek?

Ejtsünk le valamit a földre egy kétéves gyermek előtt, és valószínűleg fel fogja venni nekünk.

Tomasello szerint ez nem tanult viselkedés: az általa kisgyermekekkel végzett kísérletek segítségével bizonyítja, hogy a gyermekek természetüknél fogva hajlamosak az együttműködésre.

Ahogy a gyermekek felnőnek, szinte spontán segíteni akarásukat beárnyékolja annak tudata, hogy valamilyen csoport tagjai: a csoporton belüli kölcsönös elvárások pedig vagy bátorítják, vagy gátolják az altruizmust és az együttműködést. (Az altruizmus önzetlen viselkedés: olyan megnyilvánulás, mely nem az élőlény /ember, állat/ saját érdekét, túlélését szolgálja, hanem egy másik fajtársét...)

Bárhogy legyen is, az együttműködés a veleszületett és a tanult viselkedés kombinációjának csakis az emberre jellemző formájaként jön létre.

A Szerző azokat a lélektani mechanizmusokat tárja fel, amelyek ezt a sajátosan emberi képességet határozzák meg, az összetett együttműködés legkorábbi formáitól a tolerancia és bizalom evolúcióján keresztül az olyan csoportstruktúrák kifejlődéséig, mint a kulturális normák és intézmények.

A „Mi Haszna az Együttműködésnek?” című eme kiadványt ajánljuk a pszichológia oktatóinak és hallgatóinak, továbbá minden érdeklődő Olvasónak...