Matyó motívumok kifestőkönyve

A matyó motívumok, a matyó hímzés az Alföld északi tájrészére, Matyóföldre jellemző. Fő lelőhelye Mezőkövesd, Szentistván, Tard. A hímzés mintegy 200 éves múltra tekint vissza.

A matyók a 19. század derekától különülnek el környezetüktől, elsősorban színpompás viseletük és gazdag színvilágú hímzőkultúrájuk révén. Kezdetben lepedővégeket majd ingujjat és kötényaljakat díszítettek. Eredetileg csak piros, kék, sárga, zöld és fekete fonalat használtak, de később megjelenik a lila és a már alkalmazott színek árnyalatai.

Legismertebb motívumai: a matyórózsa, szívrózsa, cserfarózsa, a cipe (cipő), a madár és a macskafark (csigavonal), de megjelennek a tulipános levelek, bimbók is a matyó hímzéseken. A virágtöves, laza szerkezeteket erősen naturalisztikus ábrázolási módot egyre gazdagabb, egyre többféle motívum követte, köztük a pünkösdirózsa, amely matyó rózsaként vált a legismertebb és legjellegzetesebb mezőkövesdi motívummá. A jellegzetessége, hogy a középen lévő nagy rózsákat alul és felül kisebb motívumokkal egészítik ki. Az új stílusú vászonhímzések szín- és formavilága a szűcshímzések gazdag ornamentikájából táplálkozott.

A matyó hímzés a leggazdagabb motívum- és színvilágú az országban, akár női, vagy férfi ruházatra gondolunk. Viseletüket a az 1950-es éveiben kezdték elhagyni a hétköznapokból, s csak a néprajzi gyűjtőmunkáknak köszönhető, hogy megmaradtak a matyó népviselet, hímzés és hagyomány emlékei.

A matyó „íróasszonyok” legismertebb képviselője Kis Jankó Bori (1876–1954) volt, aki kiérdemelte a Népművészet Mestere díjat, s magas állami kitüntetésben részesült. Hagyatékát emlékház is őrzi Mezőkövesden...

Ajánlott még:

Kalocsai motívumok kifestőkönyve
Erdélyi motívumok kifestőkönyve
Magyarországi lepkék kifestőkönyve
Híres magyar hímzésmotívumok kifestőkönyve
Magyar hímzésminták kifestőkönyve
Magyar virágok kifestőkönyve
Kifestő - A magyar díszítés alapformái
Magyar motívumok kifestőkönyve