Maszk nem takarta már

Nemes Nagy Ágnes (1922-1991) Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, esszéíró, pedagógus, Lengyel Balázs műkritikus első felesége. Az 1970-es -80-as években a magyar irodalmi élet meghatározó személyisége. Műfordításai mellett kiemelkedtek a gyermekversei is...

Bár Budapesten született, a családja Partiumból származik. Távoli rokonság fűzte Adyhoz, Kaffka Margithoz, költői formálódására Vörösmarty, Babits, József Attila is hatással voltak.

Hagyatékában fennmaradt fényképei felvillantják életének főbb szakaszait, a nem éppen idilli gyerekkorától a tündöklő fiatalságán és küzdelmes alkotóévein át az irodalmi szerepe kiteljesedéséig.

Minden fényképről ugyanaz a tiszta és áthatóan okos tekintet néz vissza. A fényképeket verseiből, prózai írásaiból, interjúiból válogatott szövegek kísérik, amelyek végigkövetik Nemes Nagy Ágnes életét, bemutatják nézeteit a világról és az irodalomról, és mint egy kis breviárium, válogatást nyújtanak az életművéből.

Nemes Nagy Ágnes születésének 100. évfordulóján (1922. január 3.) nemcsak írásainak vitathatatlan értékeivel, sugárzó szellemiségével, hanem aktualitásával is folyamatosan jelen van a magyar irodalomban.

A kötet ezt a jelenlétet a fényképek személyességével hozza az olvasókhoz közelebb...

„Olyan szeretnék lenni, mint a
narancs, amely tudvalevőleg
a legkeserűbb gyümölcs, de úgy
a legkeserűbb, hogy a legtöbb
édesítőanyag van benne.”

Mohó vagyok. Vad vagyok.
Önmagamban rab vagyok.
Rémület és gyűlölet
feszíti a bőrömet.

Csinos vagyok, szép vagyok.
Hosszúlábú, ép vagyok.
Mosolyomból - mézzel tele -
kilóg, pléhből, létem nyele.