Magyar századok ANTIKVÁR

A KÖTET ANTIKVÁR (HASZNÁLT) PÉLDÁNY! ALÁHÚZÁSOK ÉS FIRKÁK ELŐFORDULHATNAK BENNE! AZ ESZTÉTIKAI ÁLLAPOTÉRT FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALUNK, ENNEK TUDATÁBAN RENDELJE MEG! KÖSZÖNJÜK!

Virág Benedek (1754-1830) a múlt század első felének kiemelkedő alakja.

Költőként vált országos hírűvé, de élete fő művének vallotta a Magyar Századokat, amelynek első kötete, az Árpád-ház kihalásáig tartó rész, 1808-ban jelent meg. A Zsigmond haláláig tartó részt 1816-ban jelentette meg, a történelmünket a mohácsi vészig bemutató fejezeteket pedig már Toldy Ferenc rendezte sajtó alá.

1794-ben Pestre költözött, és a Batthyány családnál nevelősködött; azonban betegsége miatt lemondott nevelői állásáról, és Budán húzódott meg. 300 váltóforint jövedelmét leapasztotta később a forint elértéktelenedése, és csak a 20-as években javította meg József nádor néhány száz forinttal. Segítséget csak igen jó barátaitól és írótársaitól fogadott el, azt is csak úgy lopták hozzája (például tűzifát).

A magyar ódaköltészet első mestere még a szegényes körülmények között is példaadóan alkotott. Magát a szelíd tudományok volt királyi tanítójának nevezve – „Nagy reménységű ifjainknak” Pesten 1805. március 7-én kelt ajánlással megjelentette a II. András magyar király 1222. esztendőben kelt és Székesfehérvárott latin nyelven kiadott aranypecséttel ellátott királyi dekrétuma, az „Aranybulla” első magyar nyelvű kiadását.

Az 1810-es tabáni tűzvészben minden holmija, a „Magyar századok” kézirata is elégett, s a katasztrófa attól a csekélységtől is megfosztotta, amije volt; Egy szál ruhában kényszerült menekülni, amikor a tűzvész kitört. Előbb egy pesti barátjánál lakott, ezután Fejér vármegyei paptársainál húzta meg magát. Amikor visszatért Budára, anyagilag is talpra állt egy pályadíj megnyerése révén. „Egy éltes hazafi, aki magát nem nevezte meg, az ország tudósaihoz, íróihoz, költőihez fordult, hogy feleljenek az újságokban azon kérdésére, hogy mire fordítsa százezer forintot kitevő vagyonát. Virág Benedek azt felelte: Fordítsa az irodalom pártolására”.

Az éltes hazafi megfogadta Virág tanácsát, és a feleletre kitűzött pályadíjat eljuttatta a szent öreghez, akit íróbarátai „magyar Horatius”-nak neveztek.

Rendszeresen fölkeresték a Pestre jövő írók: Kazinczy Ferenc, Berzsenyi Dániel és a pesti írók: Vitkovics Mihály, Szemere Pál, Kisfaludy Károly, Bajza József, Toldy Ferenc, Vörösmarty Mihály és mások.

Bármennyire is szerény körülmények között élt Virág Benedek, a nyugdíj és a pályadíj hamar elfogyott, a szerzetes ugyanis reggelenként és esténként rengeteg pénzt osztott ki a szegények között.

Életének utolsó két évét állandó betegeskedésben töltötte. 1830. január 23-án halt meg, január 25-én temették el.