Magyar idők a Felvidéken 1938-1945 — Az első bécsi döntés és következményei

Az 1938. november 2-án, a bécsi Belvedere palotában kihirdetett első bécsi döntéssel Magyarország 11 927 négyzetkilométernyi területet, Szlovákia és Kárpátalja déli, főleg magyarok lakta határsávját kapta vissza Csehszlovákiától.

A visszacsatolást követő ellentmondásokkal terhes időszak – a felvidéki „magyar idők” – mindezidáig nem lett rendesen kibeszélve, ráadásul a Felvidék történetének erről a viharos hat és fél esztendejéről igen keveset tudunk. Egyrészt azért, mert akik átélték az 1938-1945 közötti eseményeket, nem mondták, nem mondhatták el történeteiket, másrészt a történetírás – magyar és szlovák részről egyaránt – elfeledte a témát, a rendszerváltás előtt ugyanis egész egyszerűen nem volt divat foglalkozni vele.

Többek között ezért számít SIMON ATTILA kiegyensúlyozott és alapos elemzése hiánypótló munkának. A szerző saját kutatásaira és a fellelhető szakirodalomra támaszkodva nyújt betekintést a Felvidék történetének e különös – és sok szempontból tragikus – időszakába, és bemutatja a társadalmat érintő viharos változásokat.

Az élvezetes stílusban megírt tanulmányból megtudhatjuk, hogy milyen hatással volt a politika az átlagemberek mindennapjaira, és olyan érdekességekről is olvashatunk, hogy milyen akadályokat kellett leküzdeni a felvidéki focicsapatoknak, miután újra a magyar bajnokságban szerepelhettek, miként tervezte a „nyugdíjasok városává” alakítani Kassát a magyar kormányzat, és azt is, hogy milyen lett volna, ha kiszabadul a palackból a „felvidéki szellem”.

Simon Attila szerző (1966. Rimaszombat -) a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója és a komáromi Selye János Egyetem tanszékvzető docense. Fő kutatási területe: a szlovákiai magyar kisebbség két világháború közötti története...

A „Magyar Iidők a Felvidéken 1938-1945” című eme kiadványt az ELŐSZÓ alábbi gondolatai jegyében ajánljuk:

„A visszacsatolt területek lakossága számára a magyar honvédség bevonulása egy életre szóló... boldog pillanatot jelentett. Egy olyan élményt, amely mégsem vált a felvidéki magyar történelmi emlékezet szerves részévé. 1945 tavaszától, mikor ezt a területet ismét Csehszlovákia vette birtokba, a visszacsatolással kapcsolatos emlékeket hosszú időre el kellett temetni, azok nemcsak a közbeszédből tűntek el kényszerűen, de a családi emlékezetben is elhallgatottá váltak...

A múlt és annak történelemként való felidézése... ritkán fedi egymást. Ez a megállapítás a jelen szövegre is érvényes. Ezért aki azt olvassa ki ebből a könyvből, hogy a Felvidék visszacsatolása problémák és gondok egész sorát generálta, arról sem feledkezzen el, hogy ezeket a gondokat messze felülmúlták a visszacsatolás előnyei, messze felülmúlta az öröm, hogy a csallóközi, gömöri vagy kassai ember ismét magyar állampolgárrá vált.

Ezt leírni azonban nehéz, sőt talán lehetetlen is. Ezt át kellett élni.”