Magyar élet magyar lélek — Magyar furfanggal járjunk túl a gyógyszermaffia eszén

„Sok szeretettel ajánlom a leírtakat mindazoknak, akik valóban sorsközösséget tudnak és akarnak is vállalni nemzettestvéreikkel, Nemzetünk felemelkedéséért!”
(Rozgics Mária)

Évtizedek óta zörgetjük a lármafát, mégsem akarják megkongatni a vészharangot azok, akiknek ez kötelességük volna. Pedig nemcsak, hogy egyre fogyunk, hanem egyre betegebbekké, egyre megnyomorítottabbá váltunk, s lassan a földi létünk élettartama is a népek között a legutolsó helyre juttat bennünket.

Ahogy majd száz esztendeje már József Attila is figyelmeztetett, hogy ezernyi fajta „népbetegség” pusztítja, sorvasztja a magyarságot, úgy folyamatosan látnak napvilágot azok a tanulmányok is, amelyek a mindenkori hatalom figyelmét szeretnék felhívni: kötelességük megállítani a pusztító kórt. De eddig minden jajkiáltás süket fülekre talált, s ha így folytatódik, bizony az a sötétre festett jövőkép talán még veszedelmesebbé, alattomosabbá válik, mint amit számunkra megjövendöltek.

De ez a betegség-vízió nem csupán magyar sajátosság, hiszen ma már globalizálódott ez is, mint minden, ami a népek, nemzetek sanyargatására lett kitalálva. Ám a betegség leküzdésében, az igazi gyógyításban, mint sok minden másban, ami javára vált az emberiségnek, így ebben is igaz, hogy a magyar nép különleges tehetséggel van megáldva. Eleink még ismerték a fű, a fa, a virág, a föld gyógyító erejét, éltek is vele, alkalmazták is azt, s így tudtak mindenféle rontás és pusztítás ellenére egészséges testtel és lélekkel megmaradni a vérzivataros időszakok ellenére is.

Ma azonban úgy tűnik, hogy a világ összes rontása igyekszik kiölni mindazt az ősi tudást, amelynek annyit köszönhetünk, s amely az egész emberiség számára is oly sok hasznot adott. Ma azt látni, hogy a mammon istene vált mindenek felettivé, s csak kevesen érzik, hogy ezt a hatalmat az erős hit, oly könnyen, mint a tavaszi fuvallat, képes ledönteni!

Ezért is fontos, hogy a feledés mély bugyrából hívjuk felszínre az ősi ismereteinket, gyógyítsuk, ápoljuk, védjük a testünket és lelkünket, mert csak így nevelhetünk egészséges utódokat, így vethetünk féket a bennünket elpusztítani akaró sötét erőknek.

Ahogy egykoron a veszélybe kerültek is, főleg hajótöröttek üzentek: SOS: - Mentsétek meg lelkeinket, bizony így kell ráznunk nekünk is éjjel-nappal azt a lármafát; mindenki hallja, akinek füle van rá: S.O.S.! S.O.S.! S.O.S.! MENTSÜK MEG, MENTSÉTEK MEG LELKEINKET!

A kötetben foglaltak az alábbi TARTALOM szerint követhetők nyomon:

• Kedves Betegtársaim!
• Az első lépés;
• A gyógyulás útja - A jó alvás fél egészség;
• Álljunk a talpunkra!
• Figyeljünk a szervezetünk „jelző - berendezéseire”!
• Életünk fontos szükségletei;
• Gyógyszert vagy gyógyteát;
• Haj, haj, haj!
• A víz és a vizelet;
• Van gyomrunk hozzá;
• Fogyjunk szenvedés nélkül!
• HOGYAN ÖLELJÜNK MEG EGY FÁT!?
• Küzdelem a rák ellen;
• Korunk népbetegsége: a depresszió;
• A méz igazi kincsestár;
• Az olaj gyógyító hatása;
• Nem szükséges fiatalon meghalni, egészségesen is meg lehet érni az öregkort!
• A Magyar Népi Gyógyászatról;
• Néhány megszívlelendő jó tanács;
• Hogyan működik a biológiai órán?
• A test szaga;
• Toxikus fogkrémek?
• Gyógynövény ABC;
• Melegen - de nemcsak melegben - ajánlva;
• Nagy szüleink még ismerték;
• Néhány szó a vércsoportokról;
• Csak természetesen;
• Útmutató a múlt lezárásához;

FONTOSABB FELJEGYZÉSEK;

A „Magyar Élet Magyar Lélek” című eme kiadványt Rozgics Mária alábbi szavaival ajánljuk:

„Ez a könyv nem csodaszer, nem tud egészséget visszaadni, de az odavezető úton el tud indítani... Gondoljanak arra, hogy gyermekeink és a jövő megmentése valamennyiünk felelőssége, mi több, kötelessége. Nem mindegy, hogy mit és hogyan hagyunk az utódainkra...

Kedves Olvasó!... ha vette a fáradságot és elolvasta e csokorba szedett tanácsokat, már az első lépéseket megtette afelé, hogy változtasson ezen a szándékosan szerencsétlenné vált világunkon, és benne természetesen önmaga életén is, mert e kettő szorosan összetartozik, s csak együttes gyógyulással emelkedhetünk fel ismét az emberhez méltó életformába, amelyhez sok sikert, türelmet és kitartást kívánok!”