Lombhullás — A kötet Féja Géza közel 140 írását tartalmazza a 20. századi magyar irodalom köréből

Féja Géza (Féja Géza Sándor, Léva-Szentjánospuszta, 1900. december 19. – Budapest, 1978. augusztus 14.) magyar író, újságíró, szerkesztő, állami polgári iskolai tanár. 1922-ben jelent meg első verse a Nyugatban. 1923-ban Szabó Dezső vonzásába került, 1923-ban az „Auróra”, majd az „Élet és Irodalom” munkatársa...

Kapcsolatba került a Bartha Miklós Társasággal; egyik ösztönzője lett a falukutatók mozgalmának; teoretikusa a népi írókat tömörítő „Válasz” című folyóiratnak. 1929-33-ban Bajcsy-Zsilinszky Endre belső köréhez tartozott, az „Előörs”, a „Kohó” (1931), a „Szabadság”, az „Új Hang” (1932–1933) munkatársa, szerkesztője volt. 1931-től egyik szervezője a Nemzeti Radikális Pártnak...

1937-ben jelent meg „Viharsarok” című szociográfiája, amely után a magyar tájegység is kapta a nevét. Könyvéért nemzetgyalázás címén perbe fogták, majd elítélték, tanári állásából elbocsátották... 1945-1956 között Békéscsabán élt, kirekesztődött az irodalmi életből, könyvtárosként dolgozott. Politikai nézetei miatt 1945-től 1957-ig nem jelenhetett meg könyve. Sokat tett a háború után elkallódó, de közgyűjteménybe tartozó könyvállomány megmentéséért. Tevékenyen részt vett a város, a megye, majd az ország szellemi életében...

Túl a hetvenedik évén, apám többször a hozzá lélekben közel álló, a szintén idős Szabó Pál szavaira emlékezett: Lombhullás jön. (…)

Az avarra gondoltam, fanyar, feledhetetlen illatára. Az avarra, mit Arany János járt, leveleit olvasta, majd avar lett ő is. Azzá válunk mindannyian, beletaposnak, beleszántanak a földbe, de a füvekben, virágokban, élőfákban ismét feljövünk, megint az égre nézünk, és a világnak üzenünk.
(- Féja Endre)

Ez a kötet Féja Géza 1927 és 1977 között megírt, egykor a sajtóban közölt, illetve a hagyatékában maradt, eddig még kiadatlan tanulmányait, feljegyzéseit, magnószalagra mondott gondolatait tartalmazza. Az irodalmi élet és az írói sors általános kérdései mellett a magyar irodalom múltjával, kezdeteivel, majd a 19. és a 20. század alkotóival és munkáikkal foglalkozik.

Gondolatait fejti ki többek között Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Tömörkény István, Juhász Gyula, Krúdy Gyula, Hatvany Lajos, Szabó Pál, stb. munkásságáról.

Az írások négy fő fejezetbe tagolódnak: a „Magyar Hellász”, mely Féja Géza régebbi írásait foglalja magába; a „Vallomások a Nyugat-nemzedékről” a reá egykor legnagyobb hatást tett alkotókról beszél; A „Magyar író sorsa” irodalompolitikai írásokat is tartalmaz, és a címadó

„Lombhullás”, amely az élete végén keletkezett írásait tartalmazza...

Kövessük Nyomon!