Lelkek párbeszéde

E kötetben Féja Géza írói portréi, irodalmi műveket, színdarabokat bemutató írásai és kritikai vitacikkei kaptak helyet. A száznál több írás a 20. század első felének magyar irodalmához kötődik; a századforduló tájától 1944-ig tart a felölelt idő. Csupán a kötet legutolsó darabja, a Kós Károlyra emlékező „Lelkek párbeszéde” kapcsolódik századunk második feléhez: 1977-ben született.

„A kritika feladata” című fejezet a kor kultúrpolitikájának, egyes korabeli irodalmi törekvéseknek és csoportoknak a vizsgálata.

A „Jóslások Magyarországról” azokkal foglalkozik, akik Ady Endrétől Móricz Zsigmondig a század eleji magyar élet gondjaival tusakodtak. A „Népi írók, falukutatók” című fejezet a Féja Géza egykori küzdő- és pályatársairól szóló írásokat gyűjti össze. A „Színház és társadalom” című fejezet elsősorban a népi dráma kibontakozását példázó színművek ismertetését tartalmazza.

A „Duna-táji vallomások” fejezete zárja a kötetet. Erdély és Felvidék kiemelkedő magyar íróit, irodalmi életét, kulturális törekvéseit mutatja be, az egymás mellett élő népek közös sorsát, egymásra utaltságát hangsúlyozva.

„... hosszas töprengés és kényszerű rostálás után az került e könyv lapjaira, ami az eredeti megjelenés időpontjában lényegesnek számított, ami a szerző pályatársairól, vállalt küzdelmeiről szól, és amiknek megítélésünk szerint - a bennük található gondolatok, kritikai megjegyzések, elemzések vagy tények okán - napjaink számára is van mondanivalójuk”.
(Féja Endre)