Krisztus király

„A Fiú az Atyával szemben állt. A termete magas volt mint édesanyjáé, hosszú fehér palástja alól látszott széles válla, erős karja, tökéletes tartása. Arca ártatlan volt és nemes. Feje felett halvány koronáján a Nap és Hold képmása ragyogott. Derekán széles öve, abban ékes hüvelyben egy óriási kard, az igazság kardja.”

A „Krisztus Király” regény a mai ember szemével mesél a kétezer évvel ezelőtt született vallásalapítóról. A mű érdekessége, hogy úgy egészíti ki a történetet, hogy az mégis egységben marad a hagyománnyal, a hit alaptételeivel, valamint a korunk számára követendő ember és természetszeretettel.

Részlet az Előhang-ból:

Hiszek egy Istenbe,
Bízom az Istenbe,
Ez a bízott Isten
Lakójzék az én lelkembe...

A világmindenség halkan bugyorgó testében csend volt. Önmagában pihent az Isten. Egymásba fonódó csillagrendszer-zsigerei ringatták mindent átható szellemét.

Hol a mindenséget magába foglaló egész, hol száguldó apró csillag, vagy fénysebes gondolat. Ha kedve tartja a legnagyobb, ha úgy akarja a legkisebb, hol ezt, hol azt a teret fogja át jóságos szelleme. Most pihent épp, figyelte világát, a mozduló változást és az örök nyugalmat.

Hallgatta, hogyan zenél a vén Idő, és hogyan táncolnak rá a teremtmények. Érezte, mint koppan más ritmusra a szabad akarat és látta mi lesz belőle. Majd váratlanul megmozdult a Mindenható...

A kötet TARTALMA:

• I. ELŐHANG;
• II. A KÖZÖSSÉG;
• III. A CSALÁD;
• IV. A HATALOM;
• V. JELEK;
• VI. SZÜLETÉS;
• VII. GYERMEKKOR;
• VIII. AZ ÚT;
• IX. KERESZTELŐ;
• X. AZ ERŐ;
• XI. REND;
• XII. TEREMTÉS;
• XIII. SZERETET, SZERELEM;
• XIV. EGYÜTT;
• XV. HARMÓNIA;
• XVI. PASSIO;
• XVII. UTÓHANG;

A „Krisztus Király” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik a kötetben foglaltakkal, a kétezer évvel ezelőtt született vallásalapítóval - a fenti tartalomnak megfelelően - szeretnének mélyebb kontextusban is ismerkedni.