Közös életrend

Hamvas Béla (Eperjes, 1897. március 23. – Budapest, 1968. november 7.) magyar író, filozófus, esztéta és könyvtáros, Hamvas József evangélikus lelkész, tanár, író és hírlapszerkesztő fia.

Az 1970-es évekig Hamvas Béla művei csupán kéziratos / gépelt formában, többszörösen másolva, ezért sokszor roncsolódott szöveggel voltak hozzáférhetők. A kilencvenes évek elején kezdődött el a teljes életmű rendezett és autorizált kiadása.

Hamvas Béla munkásságát 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal, 1996-ban Magyar Örökség Díjjal ismerték el.

„Minden igazi filozófia himnusz. Mi a himnusz? Élni annyi, mint megrészegedni a világtól. Himnusz tódul az ember ajkára, mikor önkívületben magasztal valakit és valamit. Amikor szerelmet, nagy embert, olympiai győzőt, héroszt dicsőít, az költemény.

Amikor mindezt együtt dicsőíti, szerelmet, héroszt, győzőt, de azonfelül még a szépséget, az örömet, a gondtalanságot, de azon felül még a madarakat, a fákat, a virágokat, a csillagokat, a városokat — amikor az egész világot dicsőíti, ez a világmagasztaló himnusz a filozófia.

Sohasem lett volna filozófia, ha nem lett volna előbb himnusz; de sohasem lett volna himnusz, ha előzőleg nem lett volna bor. Dionysos a szőlő és a bor istene, a dal ura; a bordalé, a himnuszé, a filozófiáé. Minden filozófus részeg a világtól.”